Hosszas szervezés után végre útnak indulhattunk október második felében a NAVNYOSZ és a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület tagjaival egy tartalmasnak ígérkező kirándulásra. Mondhatjuk azt is, hogy egy összeszokott, egymást ismerő csoport vehetett részt a három napos utazáson.
Balatonfüreden már várt bennünket a Liliputi kisvonat, mely kényelmet biztosítva tárta elénk a város nevezetes épületeinek látványát. A dotto a Vitorlás térről indulva tette meg városnéző körútját. Megismerkedhettünk a város nevezetességeivel, a Fürdővárosi résszel, az Óvárossal is. A balatonfüredi hajókikötő előtt áll a Halász és a Révész szobra. A két ősi balatoni foglalkozást ábrázoló szobrot Pásztor János 1937-ben készítette, rá négy évre állították fel őket jelenlegi helyükre. A legenda szerint, aki megsimogatja a halász és a révész csizmáját, egész biztos, hogy újra visszatér a városba. Közülünk többen megsimogatták az ősi mesterségeket ábrázoló szobrokat, remélve, hogy visszatérhetünk még ebbe a szép városba.
A délutáni program a szállásunk elfoglalása volt. Egy nagyobb csoport kihasználta a csodás időjárást és egy kisebb sétával a Balaton parton csodálhatta meg a vízen úszkáló vadkacsákat, gyönyörű hattyúpárt. A bátrabbak még a lábukat is áztatták kicsit a Magyar tengerben miközben rengeteg fotó készült, megörökítve az élményeket. Svédasztalos vacsoránkat a Paksi Atomerőmű Rekreációs központjában fogyasztottuk el.
Másnap korán útnak indultunk, hogy 9 órától tárlatvezetés mellett megtekinthessük a Bencés Főapátság látnivalóit. A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, 1996 óta az UNESCO világörökség része. Elsőként a bástyáról néztünk körbe, csodálhattuk a 300 m magasból a táj szépségeit. Majd az altemplom és a kerengő román stílusú épületével, és a bazilika eredetileg gótikus, de később barokk és klasszicista részekkel is kiegészült termeit járhattuk körbe. A modern építészeti, belsőépítészeti részletek még a 13. századi bazilikában is fellehetőek. Idegenvezetőnk Kardos Barbara elmondta azt is, hogy 300 főnek biztosít az apátság munkalehetőséget. Mesélt a diákok jelenlegi életéről is, a sok változatos programról és a havi egyszeri hazautazásról, a gimnázium magas szintű oktatásáról, eredményeiről. Az apátság egyik legszebb része a 19. század első harmadában elkészült könyvtár. Mintha csak egy szentélybe léptünk volna be: az ódon könyvek ezrei önkéntelenül is belefojtják a szót az emberbe, csak némán, halk léptekkel jártunk körbe a hatalmas könyvespolcok előtt. Megcsodáltuk a régi misekönyveket, de találkoztunk a legújabb kiadványokkal is.
Ezt követően a pincelátogatáson vettünk részt, ahol megtudtuk, a négyszintes feldolgozóban minden a gravitáció elvére épül, hogy minél kevesebb külső hatás érje a bort. A legfelső szintről indulva mi is a bor útját követtük végig, egészen a pincéig, ahol kóstolóra is lehetőség volt.
A ravazdi Jegenye étteremben fogyasztottuk el az ebédünket, majd indultunk vissza a szálláshelyünkre, ahol estig szabad program keretében séta és társasjáték, majd egyik tagtársunk születésnapi ünneplésére, köszöntésére került sor.
Harmadik nap a reggelit otthonról hozott batyus megoldással oldottuk meg, mely mindenki tetszését elnyerte és megalapozta a napunk jó hangulatát. Veszprémbe látogattunk el a királynék városába. Itt is kisvonattal jártuk körbe a várost. Megtudtuk, hogy 2023-ban az Európa kulturális fővárosa címet is viselni fogja. Magyarország egyik legrégebben alapított városa, szinte egyidős az állammal. Megpillanthattuk a Tűztornyot, mely a vár egyetlen középkorból megmaradt tornya. Láthattuk a várnegyed középpontjában található Szent Mihály-székesegyház az ország egyik legrégebbi székesegyháza, Gizella királyné alapította Szent Mihály arkangyal tiszteletére. A nap egyik kellemes időtöltése az egy-egy igazi olasz fagyi elfogyasztása volt, majd a Hangvilla étteremben a közös ebéd.
Ezután már a sok élménnyel eltelve, kissé fáradtan indultuk és az esti órákban érkeztünk haza. Köszönet a buszvezetőnk, valamint a program összeállításáért, a szervezésért a klubvezetőnknek!
Horváth Zoltánné
