Egymást követik a jobbnál jobb programok klubjainknál. Remek kirándulási lehetőséget kínált fel Szabó Józsefné Marika, a Dunakanyar Klub vezetője is, amelyre jelentkezhettek a kölcsönös együttműködés elve alapján velük szoros kapcsolatban álló Fővárosi Pénzügyőrök Klubjától is. Úticélunk volt a Szlovákia területén lévő Bajmóc várkastély, a Kistapolcsányi kastély, valamint a Garamszentbenedeki apátság megtekintése.
Szlovákia leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetessége a Bajmóc felett magasodó várkastély, amely Közép-Európa egyik legszebb épülete. Ismerős volt a név, de semmit nem tudtam a helyről. Az utazás előtt megnéztem a tudnivalókat róla, és leesett az állam a mellékelt fotók láttán. Megérte a négyórás autóbuszozás, mert, mintha a Loire menti kastélyok egyikébe érkeztünk volna. Szigorúan maszkban, ötös csoportokban engedték be a társaságot. Már kívülről is rendkívül szép a vár, amelynek első említése 1113-ból származik, akkor még faépítményről szól a krónika, majd a XIII. századtól kezdi meg gótikus, reneszánsz és barokk kori átalakulásainak „kőkorszaki” sorát. Királyi birtokként többnyire az uralkodóhoz hű arisztokraták kapták ajándékba, például Trencsényi Csák Máté, a Thurzó-család. 1489-ben Mátyás király a bajmóci várat házasságon kívüli fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta. Ő maga is szívesen tartózkodott itt, különösen a bejárattal szemben álló, már akkor is hatalmas hársfa alatt, amelynek árnyékában diktálta a leveleit – a legenda szerint.
Csodálatos a vár kívül-belül, legkevesebb 135 lépcsőn (ennyit számolt meg egyik társunk) lépdelhetünk fel az emeletekre, de még tovább is lehet menni, fel, egészen a tetőteraszig. A szobák pompázatosak, a korhű berendezések szintén. Lehetetlenség itt felsorolni a sok látnivalót. Ahogy mondani szoktuk „Ezt látni kell!” Gyönyörű franciakert fut körbe a vár első szintjén, és a kíváncsiak lemehetnek a 24 méter mélységben lévő cseppkőbarlangba is.
Kistapolcsányban megnéztük a kastély látványos, olasz, német, francia, orosz és még ki tudja, hány helyről származó bútorait, a festményeket és a műkincseket. A monarchia összeomlása után a csehszlovák kormány vezetői jártak ide nagy előszeretettel, ennek állít emléket például Benes egykori írógépe.
A Garam völgyében egy dombon áll a Garamszentbenedeki apátság, az egyik legrégebbi magyar bencés apátság, amelynek első írásos említése 1075-ből származik I. Géza királytól, aki gazdag adományokat ajánlott fel a bencés apátság számára. Háromszor égett le az évszázadok során. Amikor 1483-as újjáépítésekor felszentelték, Mátyás király a Szent Vér ereklyét (Veronika kendőjének egy darabját) adományozta a templomnak. A török háborúk idejében a kolostor köré reneszánsz várfalakat építettek ki, melyek bástyái mind a mai napig fennmaradtak. A építmény és az ereklye ereje többször is megvédte a környék lakóit a török támadásoktól. Lehetne még részletezni az apátság történetét, de inkább a jelennel zárom beszámolómat. 
Az oltár előtti térségben szépen, gondosan elrendezett terményeket, befőtteket, kenyeret láttunk. Mint megtudtuk, ezek az adományok felajánlások. Minden évszakban megtelik a templom ezen része a hívők által hozott ajándékokkal.
Nagyon szép befejezése volt kirándulásunknak ez az állomása, lelkünk csordultig megtelt szépséggel, harmóniával. Felejthetetlen élményt kaptunk, köszönjük Marikának és a minket kísérő, szinte már családtagnak számító idegenvezetőnknek
B. Gados Júlia
