Nyolc év után ismét szerveztem kirándulást a Vaskapuhoz. A Fővárosi Klub, az Észak Pesti Klub és a Kelebiai Klub tagjainak részvételével 54 fővel vettünk részt május 15-18. között egy négynapos szép élményekben gazdag kiránduláson!
A busz a Nyugati Pályaudvar parkolójából indult és Kelebia érintésével Tompánál léptük át a határt. Bácska Topolyán vettük fel az idegenvezetőt. Az első állomásunk Újvidék volt. Megnéztük a Péterváradi várat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Dunára és természetesen az egész nagyvárosra.
Továbbra is az autópályán haladva érkeztünk meg Belgrádba. Egy nagy buszos városnézés után kapaszkodtunk fel a várba (Kalemegdán), ahol a Nándorfehérvári csata emlékművénél elhelyeztük az itthonról vitt nemzetiszínű szalaggal díszített koszorút! Innen fentről csodálatos kilátás nyílt a városra és élőben ámulhattunk azon, ahogy a Száva belehömpölyög a még sokkal nagyobb Dunába!
Székelykevére érve elfogyasztottuk a vacsorát és elfoglaltuk szálláshelyeinket. Jól esett a pihenés!
Másnap reggeli után a Duna túlpartjára buszoztunk és megnéztük Szendrő várát. A délutánt Székelykevén töltöttük. Jóleső érzéssel hallottuk, hogy itt ezen a Bánsági településen a lakosság több mint hatvan százalékban még magyar. Este a vacsora előtt projektoros kivetítő segítségével meghallgattuk Dani Zoltán nyugalmazott ezredes előadását, aki a délszláv háborúban lelőtte a híres amerikai lopakodó repülőgépet! Ovisok adtak elő egy kis rögtönzött műsort, majd következett a vacsora és a barátkozás, pihenés.
A harmadik napon az egyik fő programunk volt a szépen felújított Galambóc várának megtekintése. Kicsit kellemetlen volt, hogy itt végig esett az eső, de ez a kis kellemetlenség eltörpült a látvány és az élmény mellett. Ezt követően végig a Duna mellett haladtunk. Derdapnál átléptük a szerb-román határt és meg sem álltunk Orsováig. Miután elfoglaltuk a szállást egy csodaszép három órán át tartó hajókázás várt ránk. A hajó a fedélzetén oldalról nyitott volt, viszont, ha lementünk a lépcsőn, egy zárt, körben csupa üvegezett, asztalokkal, székekkel ellátott nagy helyiségbe értünk, ahonnan csodálatos kilátás volt minden irányba. Mivel kint eléggé hűvös, szeles idő volt, itt viszont még fűtöttek is, sőt még büfé is volt, így mindenki kiválóan érezhette magát! Már besötétedett mire visszaértünk a szállásra. Nem kellett senkit sem ringatni.
Reggel korán volt a reggeli, mert a legnagyobb út várt ránk hazafelé jövet. A román-szerb határt Fehértemplomnál léptük át és még Versecen volt programunk. Egy nagy séta az ősi városban. Megnéztük a Szent Gellért katolikus templomot.
Újvidéken volt még egy nagyobb pihenő egy bevásárló központban. Ezután csak Topolyán álltunk meg ahol érzékeny búcsút vettünk Denis-től a mindössze 20 éves idegenvezetőnktől, akit három nappal korábban egy idegenként ismert meg és köszöntött a csoport 97 %-a és egy kellemes modorú, intelligens, nagy tudású barátként búcsúztunk tőle, a viszontlátás reményében! Szinte ugyanez vonatkozik Gáborra a buszsofőrünkre is! Mindketten nagy tapsot kaptak!
Bízom benne, hogy mindenki szép emlékekkel tért haza és majd szívesen gondol vissza erre a kirándulásra!
Böbe, néhány fotót is mellékelt az íráshoz, melyet Vidra András barátunk készített.
Horváth Zoltán szervező
