„Gyakran beszélünk arról, hogy meg kell menteni a bolygónkat, de a helyzet az, hogy mindezt a magunk megmentése érdekében kell véghez vinnünk. A természet – velünk vagy nélkülünk – megújult erővel él majd tovább.” /David Attenborough/

(a bevezető idézet és az illusztráció a szerkesztő választása)

Üvölt a Föld

Üvölt a Föld, fájdalmai vannak

Déli lábáról egy jéghegy leszakadt

Régóta szenved már, folyói áradnak

Felelős emberek nehezen mozdulnak

A Föld kínjában, fájdalmában jelez

De nem veszik jelzésnek a földrengéseket

Cunamik nyomában emberek pusztulnak,

Sokezer árvát örökbe fogadnak

Éhezők jajongnak, járványok tarolnak

Kontinens vezetők, csak a segélyig jutnak

Őserdők sírása nem hallik az égig

A felmelegedést nagy tüzek kísérik

Ébredj ember! Felelősséggel bíró

Intsd türelemre a profit hajhászót

Lábad alatt a Föld, életért könyörög

Szíve nem bírja már, viselni a közönyt

 

(Szilágyi Gáborné, Nógrád  Adóági Klub tagja)