A NAV oktatóbázisán lefoglalt két éjszakai szállással szeptemberben már évek óta útra kelünk, hogy a Kulturális Örökség Napjain múltunk építészeti kincseivel ismerkedjünk. Klubéletünkben meghatározóak az utazások, így az idén szeptemberben Pannonhalmát, Zsámbékot és a Budai Vár felújított épületeit kerestük fel.

A programokra hangolódást az esti kacsazsíros kenyér parti alapozta meg, a zsírsütés klubvezetőnk vállalása, a sós és édes sütikről pedig mi gondoskodtunk. Az esti csevegések oldott hangulatban, sok nevetéssel teltek. A kalória felesleget hosszú, esti Duna parti sétával dogoztuk le, gyönyörködve a csillagos égbolt sajátos szépségében.

Szombati napunk első helyszíne a 996-ban alapított Világörökségi Pannonhalmi Bencés Főapátság volt. A Géza fejedelem szándéka szerint emelt monostor a középkori Európa kultúrájának keleti központja lett, főapátsági rangra 1514-ben emelték. A török hódoltság másfél százada alatt a szerzetesek többször kényszerültek menekülésre, a XVIII-XIX. század fordulóján átmenetileg még működésüket is beszüntették. A látogatáshoz Idegenvezetőt nem kaptunk, audio guide készülékekkel jártuk be a Főapátság megtekinthető részeit: a XIII. század eleji kora gótikus templomot/altemplomot, a XV. században átépített kerengőt és a XIX. századi gazdag könyvtárat. Az először kihívást jelentő guide használata biztosította az érdeklődési körünk szerinti tájékozódást és az egyéni időgazdálkodást, az általános információk mellett, további építészeti, művészeti és szakrális ismeretszerzést is. Az élmény leírhatatlan, a kerengő, és a templom gótikus szépsége, egyszerűsége, csendje, tiszteletet kiváltó méltósága mindnyájunkat elcsendesített. A templom egyik – a pannonhalmi fotókon gyakran megjelenő – főbejárata, a Porta Speciosa (ékes kapu) egyedülálló gazdagságú építészeti alkotás. A mai kerengő Mátyás korabeli, a Főapátság könyvtára közel 400 ezer értékes kötetet őriz és – egyéb dokumentumokkal együtt – a Tihanyi Apátság Alapítólevelének másolatát is. Az információs táblákkal jól felszerelt sétányon megtekintettük a hét honfoglaló magyar törzs emlékére 1896-ban emelt Millenniumi emlékművet. A környék – a keresztény szimbólumot, halat formázó faszerkezettel megépített – Lombkorona sétányról csodás panorámával tárult elénk. A Főapátság épületegyüttese alatt elhelyezkedő Pannonhalmi arborétum, levendulás és gyógynövénykert a pihenés helye, mely színeivel, illatával még az őszbe hajló látogatási napon is élményt adó.

A késő délutáni órákat Zsámbékon töltöttük, ahol egy művészi megszálltságú helyi régész tolmácsolásában ismerhettük meg a Romtemplom misztikus történetét. A XIII. század elején épült késő román és kora gótikus stílusjegyeket viselő monostortemplom romja a középkori magyar építészet egyik kiemelt emléke, melyet kezdetben a premontreiek, majd a pálosok működtettek. A romjaiban is egyedülálló értéket képviselő építmény tájolásánál csillagászati ismeretekre alapoztak. A templom a törökellenes harcokban súlyosan megrongálódott, majd a XVIII. századi földrengéskor egyik tornyának sisakja és több fala is ledőlt, köveinek nagy részét a helyiek hordták el. A helyreállítási munkálatoknál nem építették vissza az épületet, a cél az állagmegóvás volt. A monostorral ismerkedést a sokoldalú megközelítésű, lelkes vezetés mellett, egy pálos atya által celebrált esküvő is színesítette. A zsámbéki program zárásaként a település híres kézműves cukrászdájában ejtőztünk, sütik, fagyik, kávékülönlegességek fogyasztásával.

A vasárnap kihívása a Budai Vár volt, ahol ámulattal szemléltük változásokat, így az egyre rendezettebbé váló Oroszlános udvart, a felújított Főőrség épületét és lovas őrségét, látványos sétányával a Lovardát és a Szent István termet magában foglaló megújult épületet. Terjedelmi korlátok miatt csak a Szent István-teremben és „előszobáiban” megélt benyomásainkra térek ki. A teremhez impozáns lépcsősor vezet. Bevezetésképpen Szent István uralkodásának kiemelt eseményeit összegző informatív kiállítási anyagot és a hermáját tekinthettük meg, majd egy kortárs művészi installáció készteti a látogatókat gondolkodásra. A művész Szent István fiához, Imre herceghez intézett, ma is az értékek zsinórmércéjének tekinthető – Intelmeit, kettős kereszt alakban elhelyezett kék ajtókon jelenítette meg. Az Intelmeket „megszólaltató” helyiségből léptünk be az újjászületett Szent István-terembe, melynek talán legmeghatározóbb alkotása a Zsolnay kandalló. Ennek művészi igényességgel kidolgozott főpárkányán helyezték el Strobl Alajos tekintélyt parancsoló Szent István mellszobrát. Az intarziás parketta, a díszes oldalfal, a kazettás mennyezet, a tükrök, a csillárok, a pirogránit királyképek – a tapétákkal és függönyökkel egységet alkotva – meghatározóan magyar iparművészek, kézműves mesterek alkotásai. Vári sétánk után úgy éreztük, hogy a rekonstrukcióra a Budai Vár építésze Hauszmann Alajos – akinek életútját egy igényes dokumentumfilm és kiállítás mutatja be – is büszke lenne. Gazdag programunk összegzéseként az fogalmazható meg, hogy az eltérő értékeket hordozó helyszíneken megélt kulturális és lelki élményeink nemcsak hétköznapjainkat színesítik, hanem további „útrakelésre” is ösztönöznek. Az élményszerűséghez a vidám, egymásra hangolt, tartalmas együttlét szintén hozzájárult.  Köszönet ezért minden utazó klubtársnak és klubvezetőnknek, aki az út sikeréért időigényes, sok türelmet igénylő szervező munkát végzett.

dr. Kocsis Zsuzsa Borsod megyei Adóklub