Unokázós nap és kirándulás Kékkő-Szklabonya-Sztregova útvonalon

2024 augusztus

Elérkezett augusztus 7-e, klubunk hagyományos „unokázós” napja. A dátum előretekintéssel J lett kiválasztva, hiszen ragyogó idő volt szabadidős tevékenységekhez is.

A bemelegítés már júliusban megtörtént, hiszen az egri testvér-klub látogatásakor főszerepet kapott Grósz Péter, aki az Üzbegisztáni prezentációval aratott sikert, abszolút unoka, csak már kicsit nagyobbacska! Bocsi!

Így aztán a nagyszülők unokáikkal felszerelkezve serényen érkeztek a tetthelyre, a Tarjáni Gyermektáborba. Nevében a funkciója, de nemcsak gyerekek látogathatják, hanem családok, csoportok kellemes időtöltésére is szolgál, az év bármely szakában. Ideális helyszín, nyáron közel a strand, egész évben kirándulások kiinduló pontja lehet, de önálló programként is ideális, így aztán klubunk is szeret idejárni.

Ez a nap önfeledt játékos, vetélkedős nap, hogy a legkisebbektől a nagyobbakig mindenki remekül szórakozzon, játékos formában kicsit forgassa az agytekervényeit. A megmérettetésre vegyes csoportokban került sor. Nagyon szórakoztató volt. Az ajándékok átadására is sor került, aki megérdemelte. Mindenki!

A program szalonnasütéssel zárult, változatlanul ez vezeti a toplistát. Váljék egészségére mindenkinek!
Jövőre találkozunk ugyanitt!

2024 szeptember 17. Kékkő – Szklabonya – Sztregova

Személy szerint én már nagyon vártam ezt a szeptemberi – ismét szlovákiai úticélú – kirándulásunkat!
Egy ideig teljes keveredésben is voltam, mert úgy gondoltam, hogy 50 valahány éve – gimista koromban egy jó kis irodalmi vonatkozású kirándulás alkalmával – már jártam a felvidéki Szklabonyán és Sztregován. Most, hogy ez teljesült, vált világossá, hogy az akkor, 1970 környékén a Horpács – Mohora – Csesztve hármas lehetett, itt határainkon belül. A keveredés oka pedig maga az irodalmi kötődés, ami mindkét – egyébként egymáshoz közeli, nógrádi (novohradi) – tájegységet egymáshoz kapcsolja, mégpedig Mikszáth Kálmán és Madách Imre személye.

Reggel 8-kor indult teltházas kisbuszunk. Kiránduló időnek nézett ki, bár az esernyőt mindenki vitte magával. A rárósi új hídon átkelés az Ipolyon, ahol a vízszint teljesen rendben volt. Itt csatlakozott hozzánk Gertike, az idegenvezetőnk, teljes a létszám.

A stratégia az volt, hogy először a legtávolabbi úticélunkhoz jussunk el – és az is mindössze kb. 1 óra utazásba került -, és onnan visszafelé haladjunk. Így Kékkő (Modry Kamen) vára volt az első állomásunk az azonos nevű helység távolabbi végén.
Vár helyett kastélyt láttunk, tekintélyes méretű barokk stílusú, alul várfal nyomait mutató építmény, amelynek belső udvarába egy – valamikor a várárkot átívelő – hídon keresztül érkeztünk. A belső udvari kastélyfalon emléktábla tűnt fel, ami szerint ez a hely Balassi Bálint reneszánsz magyar költő otthona is volt, gyakran időzött ezen falak között. Ami nem véletlen, hiszen a vár- és később a rá és mellé épített kastély a Balassák nemzetségének birtoka és tulajdona volt, az eredetileg 13. századi gótikus várat ők építtették át. A törökök állandó dúlása következtében a vár romjaiban maradt meg, amire aztán később, 1730 körül építették a kastélyt.
A kastélyban több témára alapozott kiállítás található, magáról a hely, a vár, a kastély és a birtokosainak a történetéről. A Balassa család tagja, Balassa Ferenc a II. Lajos cseh-magyar király által vezetett mohácsi csatában vesztette életét, ahol (vélhetően) maga a 20 éves király is meghalt.

Kis séta a várudvaron és máris a kastéllyal egybeépített Szent Anna várkápolnát csodálhattuk egy eredeti kőből faragott keresztelő ereklyével.
Jelenleg a Kékkői Kálvária Golgotát megidéző szoborcsoportja ideiglenesen itt van elhelyezve
A kastély ma a szlovák állam tulajdona. A történeti kiállításokon túl helyt ad a Bábművészeti Kultúrák és Játékok Múzeumának is, amit mi is megcsodáltunk.
Láttunk még kortárs művészektől is kiállításukat.

A sok beltéri látnivalót követően jólesett kimenni, ahol váratlanul ért az érkezési oldallal átelleni látvány! Túlzás nélkül lenyűgöző kilátás Kékkő városára, az időjárás támogatta az önjelölt fotóművészek igyekezetét, velem az élen! Nem csoda, hogy csak ezután adóztunk a szintén elénk táruló gótikus várfal maradványoknak.

Következhet a Kékkői Kálvária bejárása. Kis sétával elértük a kiindulási pontot.
Kanyargó erdeinek mondható és itt még a sok eső ellenére is jól járható ösvényen haladtunk a stációk előtt, míg el nem értük a Fájdalmas Szent Szűzanya Kápolnát. A kihelyezett tábla szerint a felújítás folyamatban, szurkolunk érte!
Az ösvényen tovább haladva még elhaladtunk jelöletlen oszlopok előtt – itt a közlekedés már kevésbé volt biztonságos – míg el nem értük a másik kápolnát, ami után már megpillantottuk a fából készült, a keresztrefeszítés szimbólumaként emelt keresztet a hegy tetején. Alatta pazar kilátás az egyik irányba a környékre!

Már napsütésben visszasiettünk a várakozó buszunkhoz és jöhet a következő állomás, Mikszáthfalva (Szklabonya), ahol Mikszáth Kálmán emlékháza várt bennünket. Kékkőről dél felé vettük az irányt, bőven félórán belül megérkeztünk. A helység határában lehet dombokat látni, de maga a település – mostanában majdnem ezer lakosával – sík területen helyezkedik el, az országút bölcsen kikerüli. Az emlékház bent van a faluban, egyszerű, rendben tartott falusi ház, homlokzatán az emléktábla, ami azt tanúsítja, hogy Mikszáth itt élt 1852-1872-ig. A ház előterében álló márványoszlopon van elhelyezve az író csokornyakkendős mellszobra.
Az udvar felé haladva leljük meg a bejáratot, igazából fogadnak bennünket.
A helyi idegenvezető munkatárs hibátlanul magyarul beszél hozzánk, miközben beterel bennünket az első kiállító helyiségbe. A vitrinekben és egyéb módon elhelyezve fő műveivel kapcsolatos szimbolikus tárgyakkal, a falon idézetekkel, életrajzából adatokkal, családfával találkozunk. Feltűnik, hogy milyen derűs a kiállítás, ahol csak lehet, interaktív elemek vannak elhelyezve számítva elsősorban a gyerek látogatók érdeklődésére, de mi, felnőttek is nagyon jól elszórakoztunk a játékos feladványokkal. Aki figyelmesen végignézi a kiállított emlékeket, nem vall kudarcot.
A kis Kálmán szobája gyerekszoba tematikával van berendezve, fakard, csúzli, fapisztoly a kelléktárban. A falon azért van egy tekintélyes könyvespolc is. Az egyik sarok a hintalovak és egyéb jószágok birtoka. A háztól nem messze a temető, és a kis Kálmán fantáziáját gyakran beindította az alkonyatkor a falon megjelenő árnyjáték. A(z akkor) huzatos ablakokon behúzó szél hangját nekünk most ötletes hangsugárzó eszközökkel imitálják –, mi is érezhetjük, milyen lehetett!

Annak idején Mikszáth Kálmánt aktív és társasági ember lévén gyakran látogatták vendégek, kortársak. Volt egy szép és különleges falidísze, mely a gyakori vendégjárás alkalmával nagyon jól és felettébb praktikusan volt használható. Alapállapotában egy – elég általános -vallási tárgyú képet tekinthetünk meg rajta, meg annakidején, az írót meglátogató vendégek is. De, egy furfangos mozgató elem segítségével – a vendégek távoztával J – a kép cserélhető volt az író kedve szerinti másikra, mondjuk, az általa tisztelt államférfi portréjára… .

Rajta voltunk, hogy méltó sorok kerüljenek a vendégkönyvbe, aztán a sok-sok élménnyel tele folytattuk útunkat Sztregovára.

A buszról leszállva elhaladtunk az evangélikus templom mellett, és rögtön a dombon elhelyezkedő kastély felé vettük az irányt, mely már 1430-tól ősi lakhelye a közép-nemesi Madách nemzetségnek. 2010 és 2013 között lett felújítva a „Közös örökségünk: Madách”, szlovák. magyar uniós projekt keretében. Létrejött a Madách Imre életének, életművének méltó módon emléket állító kiállítás is, melynek saját kiadványában a kiállítás alkotói, támogatói között büszkén olvashatjuk nógrádi, salgótarjáni szakemberek, intézmények nevét.

Helyi idegenvezetőnk lelkes kalauzolása mellett idézhettük fel iskolai vagy egyéb emlékeinket. A költő az L-alakú, barokk és klasszicista jegyeket is magán viselő tekintélyes kastélyban töltötte gyermek- és ifjúkorát, majd 1854 – től újra, 1864-ben bekövetkezett haláláig élt itt. Szerette a helyet és az itt élő embereket is. Az épület fogadóteréből azonnal Madách hajdani dolgozószobájába léphetünk. Valójában egy lakosztály inkább, különböző életterekkel, biliárdszoba, dolgozószoba, hálófülke, amit maga a költő nevezett el „oroszlánbarlang”-nak. A dolgozószobában ott állt AZ íróasztal, kihegyezett lúdtollakkal és egyéb tárgyi kellékekkel a remekmű megszületéséhez. Azt is felelevenítettük, hogy Madách nem egy zárkózott magányos géniusz volt, hanem családszerető, környezetével foglalkozó társasági ember, amit mi sem bizonyít jobban, mint az oroszlánbarlang elhelyezkedése. Ha érkezett valaki az urasághoz, már bent is volt a ”belejár” -ban (biliárdszoba). Hozzá kell tennünk viszont, hogy birtokigazgatásban nem volt jó, nem is érdekelte igazán. Sokkal jobban maga a természet és így nevelte gyerekeit is.

A kiállítás első 5 helyisége a költő és családjának életterét mutatja be. A falon láthatjuk a Madách és a Majthényi -család címerét. Majthényi Anna, a költő édesanyja főnemesi származású, szülei házassága révén főnemesi körökbe való belépési lehetőségeket kapott a Madách család. A kb. 2 ezer kötetes családi könyvtár biztosította a művelődési lehetőséget. Látjuk, hogy a férfiszoba jóval nagyobb jelentőségű lehetett, mint a női, ha a méretük és berendezésük alapján ítéljük meg. A női szobában 1-1 gyönyörű, mai szóval outfit van kiállítva, a költő számára a két legfontosabb nő, Majthényi Anna és felesége, Fráter Erzsébet személyiségére jellemző ruházat. Az egyik fekete, szigorú, konzervatív, a másik fehér, légies, derűs. A két nő kapcsolata nem volt felhőtlen.

Mielőtt „Az ember tragédiája”-nak bemutatására hivatott 7-11.teremhez érnénk, a két részt összekötő képtárat (palotaterem) csodáljuk meg. Ez közösségi funkciójú hely volt. A falakon láthatunk a költő képzőművészeti alkotásaiból. Bár nem a képei tették híressé, de ez is sokoldalúságát tanúsítja. Itt főleg portréit láthatjuk.
A következő helyiségekben sorban 1-1 szín megidézése következik érdekes díszlettel. A falakon a leghíresebb előadásokból a legnagyobb alakítások képei sorakoznak. Gombnyomásra bele is hallgathatunk a tartalomba. Nagyon hatásos.

A kiállítás zárásaként a folyosón Zichy Mihály a tragédiához készített illusztrációit tekinthetjük meg, ahogy visszaérünk a kiindulópontra. Indulunk a Madách- síremlékhez. Útunk a régen a birtok részét képező parkon keresztül, gyönyörű ősi fák alatt vezet, ma gyerek-játszótér is egyben, jobb helyen nem is lehetne. A síremlék egy kis magaslaton helyezkedi el, fő eleme a kő építményre elhelyezett ég felé nyújtott karú Ádám szobor.

Adódott az alkalom a kirándulás záró csoportképének az elkészítéséhez.