A Fejér- vármegyei Adóügyi Nyugdíjas Klub tagjai 21 fővel Hévízre indult egy kis kikapcsolódásra. Az üdülés költségéhez a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalától kapott pályázati támogatást is felhasználtuk.
A reggeli időjárás nem volt éppen kedvező, de a szemerkélő eső sem vette el kedvünket. A csoport nagy része autóbusszal, vagy vonattal tette meg az utat. Beszélgettünk és gyönyörködtünk a sokszínű tájban. Hol havas, hol napsütötte vidéken vezetett át utunk.
Hévízen már kellemes, napos volt az idő. A buszállomástól kicsit meredek út vezet fel a NAV Gyógyházhoz, ahol a szállásunk volt, de az üzletsorok közt haladva kényelmes sétával tettük meg az utat. A szállás recepcióján regisztráltuk magunkat, majd mindenki elfoglalta a szobáját, ahol kellemes meleg és ragyogó tisztaság fogadott bennünket.
A délutáni órákban pedig kis sétára indultuk. Az idegenvezető szerepét egyik tagunk – Kapusiné Berta Irén – töltötte be, akitől nagyon részletes ismertetőt kaptunk Hévíz történelméről és nevezetességeiről.
A város Zala vármegyében található és félévente több százezer turista keresi fel elsősorban a Tó miatt, melynek vize gyógyító hatásáról számos, különböző korból származó legenda terjed.
Délutáni sétánkat Deák Ferenc szobránál kezdtük.
A fürdő város felöli oldalán rendezett, békés parkon vezet át az út, ahol a test felfrissül és a lélek megpihen. A park bejáratánál áll egy emlékmű, az egykori zsinagóga helyén. Az emlékmú vonalai a volt zsinagóga vonalait mutatják. Az egykor halálba hurcolt, itt élt zsidók neveit olvashatjuk rajta. Többek között dr Schulhof Vilmos nevét is, aki Hévízen gyógyított. Sajnos ő sem tért vissza Auschwitzból. Emlékét egy sétány őrzi.
Utunkat a tó körüli erdős részen folytattuk, a Nap gyönyörűen átsütött a fák még fennmaradt lombjai között. A kerítésen át láthattuk a tóban vidáman fürdőzőket.
Mielőtt visszaindultunk volna szálláshelyünkre, betértünk a kórház előcsarnokába, ahol egy Ivókút található és mi is megkóstoltuk a gyógyvizet. Sétánk ezzel erre a napra véget ért, várt bennünket a finom vacsora.
Ezt követően pedig a Gyógyház különtermében gyűltünk össze. Feketéné Irénke klubvezető vetélkedővel készült. A feladványok sokrétűek voltak, történelmi, földrajzi, irodalmi és bulvár kérdések egyaránt megtalálhatóak voltak benne.
A társaság négy csoportra bontva próbálta jól kitölteni a válaszokat. Ez kisebb-nagyobb sikerrel meg is történt. A győztes csoport persze elnyerte méltó jutalmát is.
Irénke idézetekkel és viccekkel is felkészült, ezeket is felolvastuk. A jó hangulat ezzel már garantált volt. Persze ehhez hozzájárult a sok finom sütemény is, melyekkel a klubtagok készültek, illetve ne feledkezzünk meg a pohár bor, vagy sör elfogyasztásáról sem.
Gyorsan elrepült az idő és aludni tértünk, hogy holnap újult erővel kezdjük a programokat.
Másnap a reggeli, illetve kávézás után mentünk a fürdőbe.
A Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő olyan egészségügyi szolgáltató intézmény, amely a gyógyítás mellett kimagasló gyógy-idegenforgalomi tevékenységet is folytat. Mi kezeléseket nem vettünk igénybe, de a különböző hőmérsékletű medencéket mind kipróbáltuk.
A fürdő után mindannyian meg is éheztünk és betértünk egy hangulatos étterembe, ahol nagyon finom menüt fogyasztottunk el.
Újult erővel indultunk ebéd utáni sétánkra, mely a szép nevű Tavirózsa tanösvényen vezetett. A 2,2 km hosszú tanösvény bejárása egy különleges élmény a világon egyedülálló termáltó véderdejében.
Itt található a 15 méter magas lombkorona-megfigyelő kilátó, amelyre természetesen felmentünk. Szép tiszta időnk volt, így szemügyre vehettük körölöttünk az erdőt, a tó környékét és a közeli településeket is.
Innen besétáltunk a városközpontba, hogy pár nevezetességet megnézzünk. Sajnos korán sötétedett, így elindultunk szállásunkra, lábunkban több mint 11 ezer lépéssel.
Este ismét nagyon ízletes vacsora várt ránk. Utána pedig újra összegyűltünk, hogy együtt töltsük el az estét.
Megint nem unatkoztunk, erről klubvezetőnk, Irénke ismét gondoskodott. Volt itt minden a jó hangulathoz. Kockázás, fekete-fehér-igen-nem játék. Viccek, kártyázás és persze kellemes beszélgetések.
Elfogyasztottuk az előző napról megmaradt süteményeket is és persze mellé egy pohár finom nedüt is.
Gyorsan elérkezett kirándulásunk harmadik napja.
A reggeli megint kifogástalan volt, mindenki jóllakottan kelt fel az asztaltól. Köszönettel tartozunk a Gyógyház személyzetének. Mindenki nagyon kedves, udvarias, segítőkész volt. Hálánk jeléül búcsúzásul egy köszönőlevelet adtunk át.
A társaság egyik fele úgy döntött, hogy már délelőtt elindul haza, míg a másik fele a délutáni utazást választotta.
Az e napi délelőtti programunk újra fürdés volt, de most a Hévízi Rehabilitációs Intézet BM Szanatóriumát vettük igénybe. Kellemesen lazultunk a meleg vízben, majd kipróbáltuk a szaunát és a sókamrát is. Sajnos itt is gyorsan repült az idő és véget kellett vetnünk a pihenésnek.
Utazásuk előtt még megebédeltünk, s ebéd után már csak egy úticél maradt: a buszállomás. Utazásunk alatt is a 3 nap élményeiről beszélgettünk.
Reméljük, hogy lesz még lehetőségünk ilyen kirándulásra, ahol mindenki nagyon jól érezte magát, hiszen tartalmasan, programokkal bővelkedve teltek el a napok.
Az emlékeztetőt készítette: Höflinger Józsefné vez.tag
