Jáni Lajos klubvezető az alábbi gyászbeszéddel búcsúzott és köszönt el Tóth Bálint nyugállományú pénzügyőr alezredestől a Győri Pénzügyőr Nyugdíjas Klub nevében. (szerk.)
Tisztelt Gyászolók, családtagok, rokonok ismerősök és pénzügyőr kollégák!
Itt állunk egykori kollégánk, nyugdíjas klubtársunk urnája előtt megrendülten, könnyes szemmel, mert még él bennünk az az alázatos, megfontolt és mosolygós tekintet, amelyet utoljára láttunk a NAV Győr Nádor utcai előadótermében a nyugdíjas klub taggyűlésen.
Búcsúzunk Tőled.
Tóth Bálint 1939. február 13-án, Nyírlugason látta meg a napvilágot, most pedig 83 év múltán eltávozott pontosabban 3 nap múlva töltötte volna be a 84. életévét.
Egész életében szorgalmas, nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt, akinek mindig helyén volt az esze. Egy alkalommal, annak is van már egy jó évtizede, mesélt az életéről. Elmondta, hogy édesapja a gazdasági válság idején kiruccant Amerikába, majd az ott kemény munkával összegyűjtött pénzével hazatért és földet vásárolt. Nem sokáig tudta azonban élvezni, mert a rendszer időközben megváltozott és elvették tőle az egy élet munkájával megkeresett kis vagyonát.
A kulákcsemetének bélyegzett két Tóth fiú előtt bezárultak a továbbtanulás kapui, így Bálint a 8. osztály befejezése után az állami gazdaságban helyezkedett el. Aztán behívták katonának Bajára, ahol gépkocsivezetői jogosítványt szerzett, aminek nagy hasznát vette a leszerelés után. A katonaságnál találkozott egy pénzügyőr-toborzóval, aki azt tanácsolta neki, hogy ne foglalkozzon a származásával, mert már megváltozott a világ és elmehet iskolába.
Budapestre felvételezett, ahol az írásbeli megmérettetést követően két csoportra osztották a megjelenteket. Ő a kisebbikbe került, azok közé, akiket felvettek, míg a többieket hazaküldték. Mennyire megváltozott a világ! Romvári, az akkori iskolaparancsnok mondta neki, hogy a kiváló dolgozatában találtak ugyan egy hibát, de azt meg kijavították!
Bálint 1962. március 26-án lépett a testületbe. A hathetes előképző tanfolyam után a hajdúnánási, majd a debreceni szakaszon volt beosztott pénzügyőr, ekkor 22 éves volt. Beiratkozott a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba. Mivel szolgálati körzetében 30 kilométeres utakat kellett megtenni, nem volt sok ideje a tanulásra, az órákról is sokszor hiányzott. Az egyik vizsga alkalmával a tanár meg is jegyezte, hogy „Maga nem egy Nyilas Misi! Ha így folytatja magának Debrecenben nem állítanak szobrot!” Ennek ellenére 1965-ben sikeresen leérettségizett.
1963-tól 10 éven át volt gépkocsivezető a Komárom-Esztergom megyei parancsnokságon, illetve a tatai pénzügyőri szakaszon is. Ennek az a története, hogy parancsnokát Tatabányára helyezték. A költözésénél Bálint is segédkezett. A katonaságnál szerzett jogosítványának köszönhette, parancsnoka közbenjárására 3 hónap múlva ő is átkerült Dunántúlra.
Közben a ranglétrán is előbbre jutott, mert a pénzügyőrségnél 1970-ben elvégezte az alapfokú, 1971-1972 között pedig a középfokú szaktanfolyamot. A sofőrsége alatt rendszeresen segédkezett a könyvelésben, ahol komoly gyakorlatra is szert tett. Miután a könyvelő nyugdíjba ment és nem értett más a könyveléshez, Bálint könyvelő lett.
Nem sokkal rá megszűnt a Komárom-Esztergom megyei parancsnokság, így őt 1973-ban áthelyezték a Vám- és Pénzügyőrség, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Veszprém megyei parancsnokságára. 1974-ben könyvelői vizsgát tett, 1975-től 1978-ig felsőfokú államháztartási tanulmányokat folytatott. 1982-ig előadó, majd főelőadó, 1983. október 1-jétől gazdasági csoportvezető lett.
Mikor Győrbe került, már 3 megye 15 vámhivatalának a felügyeletét kellett ellátnia és intézni azok gazdasági ügyeit. 1993. június 1-jétől osztályvezető beosztást töltött be a megyei parancsnokság Pénzügyi és Gazdasági Osztályán, ahonnan 1995. szeptember 1-jével ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulásáig 5 megyei parancsnokot szolgált ki. Élete során megkapta az 5,10,15, 20, 25 és 30 éves Vám és Pénzügyőrség Szolgálati Érmet, míg a Haza szolgálatáért Érdemérem bronzfokozatát 1984-ben, az ezüstöt pedig 1989-ben ítélték neki oda.
1994-ben a Vám- és Pénzügyőr Szolgálati Érdemérem elismerést adományozta a pénzügyminiszter. 1995. augusztus 20-án a Vám- és Pénzügyőrségért végzett lelkiismeretes, kimagasló munkájáért a Vám- és Pénzügyőrségért Érem elismerésben részesítette az akkori országos parancsnok, Arnold Mihály vezérőrnagy. Több évtizedes pénzügyőri pályafutását 1962-ben rendfokozat nélküli állományban kezdte, 10 év elteltével azonban tiszt lett, 30 év múlva pedig főtisztté, őrnaggyá léptette elő az országos parancsnok.
Tóth Bálintot parancsnoki körben a szigorú monetáris politikája miatt úgy hívták, hogy „Nincs pénz!” Ezt azzal magyarázta, hogy neki is voltak szigorú felettesei. Ahol megjelent, tisztelték, tiszteltük és felnéztünk rá. Amikor valamelyik hivatal bajba jutott, mindig volt megoldás, ő segített rajtuk. Ezt a rajkai vámhivatalnál történt parancsnokhelyettesi, és a megyei parancsnokságon töltött vámosztályvezetői beosztásom alatt magam is megtapasztaltam. Amikor a számítógép kezelői tanfolyam szervezését kezdeményeztem, ő azonnal segítőkészségét fejezte ki.
Családi életéről Bálint szűkszavúan nyilatkozott, a Tatabányáról történt elköltözését követően elvált a feleségétől, akitől egy fia született és tőle van már két unokája is. Margittól, a második feleségétől egy lánya született, aki a győrszentiváni lakása szomszédságában lakik a két unokával. A 4 unoka mellett 2 dédunokával büszkélkedhetett.
Nyugdíjba vonulását követően azonnal belépett a Pénzügyőr nyugdíjas egyesületbe, ahol előbb titkári, majd 2017-ig pénztárosi feladatokat látott el, igen kiváló minőségben. Szorgalmas és lelkiismeretes munkája révén aranygyűrű elismerést kapott, és alezredessé léptették elő. A pénztárosi feladatának átadását követően is a klub tagja maradt.
Klub találkozásokon gyakran érdeklődött, hogy mit tennék, ha a levéltetű lepné el az őszibarackfát, máskor a vakond kiűzéséről érdeklődött. Én megmondtam a saját elképzelésemet, de hozzátettem „Ne vágj ki minden fát!” Aztán elmosolyodott, félrebiccentette a fejét, majd vállon veregetett. Jó érzés volt, szerettem vele beszélgetni, mindig volt közös témánk.
Kedves Búcsúzók!
Az ismeretségünk személyes emlékek sorát hozza a felszínre. Amikor legutóbbi találkozásunk alkalmával magáról mesélt, egyáltalán nem látszott meg rajta a kor, és én nem gondoltam volna, hogy akkor látom utoljára. Ahogy megszoktam tőle, akkor is nyugodtan, bölcsen, mosolygós humorral válaszolt a kérdéseimre.
A többiek nevében is mondhatom, hogy szerettük a Bálintot, és nyugodtan mondhatom, hogy ő is szeretett a mi társaságunkban lenni. Amikor megszólítottam, gyakran hozzátettem, hogy „Bálint gazda”, aminek mindig örült. Úgy sejtem, hogy olyankor a gyermekkora juthatott az eszébe. Amikor a hogyléte felől érdeklődtem, csak annyit mondott, meg tudod majd, ha 9 évvel idősebb leszel.
Kedves Bálint!
A visszaemlékezés után visszavonhatatlanul eljöttek a búcsú percei. Életed előtt tisztelgünk, példád előttünk áll.
Fájó szívvel búcsúzik Tőled szerető feleséged, a gyermekeid, az unokáid, a dédunokák. A gyász érzésével köszönnek el a Győri Pénzügyőr Klub tagjai. Legyen számodra könnyű a föld! Csak egy időre búcsúzunk, mert hitünk szerint mi majd találkozni fogunk a mennyeknek országában.
Isten veled, Kedves Bálint barátom.
