A NAV NYOSZ salgótarjáni adóági nyugdíjas klubjának tagjai június 20-án, fényes, szikrázó napsütésben 16-an indultak útra, a középkorban egy világutazó szerint csak Erdélyország arany almájának nevezett Eger városába, hogy eleget tegyenek a kedves meghívásnak, a soron következő testvérklub találkozóra.
Egerben már kora reggel hozzáláttak a vendégvárás előkészületeihez. Balázs Béla is megszabadította a hűtőszekrényét a saját fogású halaktól, hogy az alkalomra halászlét főzzön. Örömünkre nagyon sokan kivették részüket a feladatokból, hogy a várva várt találkozónk az eddigiekhez hűen, most is jó hangulatban, igaz barátokhoz méltón teljen.
Érkezésünkkor Csehné Gizike és csapata mosollyal, a régi szeretettel és jókedvvel fogadott bennünket. A vendégteremben ünnepi díszbe öltöztetett asztalokon szemet-lelket gyönyörködtető retró szendvicsek színes kavalkádja, ízléses teríték, mellette, koccintani való italok, kávé és rokonszenves kínáló vendéglátók.
Klubvezetőink „hivatalosan” is köszöntötték a találkozó résztvevőit, meghatóan emlékezve Géczy Attila hiányára.
Gréti átadta a nógrádiak apró ajándékát, különleges, saját készítésű csomagolásban.
A felkínált étkek elfogyasztása után elindultunk a „meglepetésnek szánt” programunkra, de nagy örömünkre kiderült, hogy az nem más, mint a Dobó István Vármúzeum megszépült, felújítás utáni értékeinek meglátogatása, melynek része a Gárdonyi Géza emlékház is.
Elsőként a Föld-bástya termeiben találkozhattunk az Egri Csillagok viaszból készült szereplőivel, szembe néztünk Dobó Istvánnak és Szulejmánnal is.
Ezután következett a Fegyvertárban a Fegyvermustra című új, interaktív kiállítás megtekintése, amely a középkortól az I. világháborúig használt fegyvereket mutatja be, azon belül is az Eger életében kiemelkedő szerepet játszó török korhoz kapcsolódóakat. Megtudtuk, hogy a kiállítás célja a tapintható tárgymásolatokon, interaktív tartalmakon keresztül az önálló ismeretszerzés, a tudásátadás. Ugyancsak a Fegyvertárban kapott helyet az időszakos, Magyar Géniusz Vándorkiállítás, amely egy nagyszabású és reprezentatív tárlaton mutatja be a vidék géniuszait, a vidék muzeális intézményeinek (történelmi, irodalomtörténeti, néprajzi, képzőművészeti, iparművészeti, régészeti, numizmatikai) legértékesebb és legkülönlegesebb műtárgyait. Számos gyűjtemény azonban túlmutat a megyén, mert országos, sőt európai anyagokat is tartalmaz, amellyel határokon átívelő, nemzeti eszmévé emeli a forradalmian új kiállítás jelentőségét. A néprajzi témájú gyűjteményben láthattuk a kömlői legénykötényt, a dél-keleti falvak egyik jellegzetes ruhadarabját, amelyet a lányok hímeztek választottjuknak.
Elbűvölt engem a képzőművészeti gyűjtemény egyik kiemelkedő olajfestménye. A tavaszi virágzó fát ábrázoló, a természet nagyszerűségét ünneplő, az örökös újjászületést, a beteljesedést hordozó, „szent tavasz” romantikus festészetének darabja.
A Gárdonyi Géza Emlékházban hivatásos idegenvezetővel ismertük meg az író kultuszának ápolását, aki rokonszenves előadói stílusában, apró részletekre is kiterjedően idézte fel az író élettörténetét az „egri remeteségbe” kerülésének, házai felépítésének történetét, kronológiáját, a berendezések helyiségenként, darabonként való bemutatását. Megcsodáltuk dolgozószobájának üveg tetejét, amely Móra Ferenc szerint egyenletes bágyadtra szűrte a nap fényét, hogy alatta nagyméretű dolgozóasztalán megírhassa 1901-ben az Egri Csillagokat, 1902-ben a Láthatatlan embert, 1908-ban az Isten rabjait és 1920-ban Ida regényét. Láthattuk kedves pianínóját, a Konstantinápolyból (regényeihez gyűjtött anyagok miatti útjáról) hozott hatalmas keleti szőnyeget, a zöld kárpitos ülőgarnitúrát, Dankó Pista cimbalmát, a 40 pipát tartalmazó pipatóriumot, a József fiáról készített festményt, a hegedűt a falon, amelyben Móra Ferenc szerint dallamok alszanak, amiket kiszabadított, ha belefáradt a hangtalan hetek magányába.
Láttuk a rézágyat, amely halálos ágya is lett, a díszes zenélő órát, a saját kezűleg készített reprodukcióját a falon, amely Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című pannójának részlete.
Gyönyörködtünk a tornácban, a kertben, amelynek fáit saját kezűleg ültette, és ami valóságos arborétum lett. Megnéztük az udvar hátsó részében, kedvenc pihenőhelyén elhelyezett ülő, bronz szobrát, Somogyi Árpád alkotását.
Ezután megköszöntük idegenvezetőnk előadását, és a mai nap érzelmi hullámhosszáról, amit átélt élményeink jelentettek, visszatértünk vendéglátóink rezidenciájára. Jóleső érzéssel konstatáltuk, hogy az „otthonmaradottak” csodálatosan felfrissítették a termet, ahol már várt ránk Béla halászleve, ami Michelin-csillagosra sikeredett.
Ebéd utáni délutánunkat eluralta a meghitt beszélgetés, mindennapi életünkről, családjainkról, korral járó betegségeinkről, amikkel küszködünk, dacolunk, mert az élet élni akar.
Testvérklubunk tagjai készültek számunkra is apró ajándék átadásával, mégpedig Baranyi Lászlóné által készített finom kékszőlő lekvárral, amit „iparművészeti” csomagolásban nyújtottak át. Gratulálunk a készítő kézműves tehetségéhez, a régi szeretettel és nem múló megbecsüléssel.
Kedves egri klubtársaink! Köszönjük, hogy ismét megajándékoztatok bennünket kitüntetett figyelmetekkel, vidámságotokkal, érezhető szeretettetekkel, sok-sok önzetlen munkátokkal. Kívánjuk, hogy égjen még sokáig az összetartozásunk fontosságának lángja, vigyázzatok magatokra és fogadjátok majd szeretettel az utánunk jövőket, hogy legyen folytatása örök barátságunknak!
Ne feledjétek Ábrahám Lincoln mondását: „A jellem olyan, mint a fa, a hírnév, mint az árnyék. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.”
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Szilágyi Gáborné
NAV NYOSZ Adóági Klub, Nógrád
