Tudatosan terveztük meg polányi kirándulásunk időpontját, de erről majd később!
Menetrendszerinti autóbusszal, ajkai átszállással érkeztünk meg úticélunkra.
Kissné, Márti kultúrosunk előre minden megszervezett, így a falu közepén található tájháznál már vártak bennünket. Bevezetésként a település történetéről, földrajzi elhelyezkedéséről és főbb látványosságairól kaptunk részletes tájékoztatást.
Magyarpolány a Balatontól 35 kilométerre, a Bakony délnyugati lejtőin elterülő, erdőkkel övezett, mintegy 1500 főt számláló sváb település, mely a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben és azok lejtőin helyezkedik el. Festői fekvését ezen hegyek és a síkság találkozása adja.
Az első írásos feljegyzés 1162-ben említi meg Polányt, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. 1336-ban Polyan néven szerepelt. A szláv eredetű név jelentése „mezeiek”, azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1543-ban 10 adófizető portája volt itt a bakonybéli apátságnak. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolták. A lakók 1588-ban elmenekültek a török elől, és csak a törökök kiűzése után tértek végleg vissza. A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepített be 1752-ben a zirci apátság németeket Sziléziából és Felső-Ausztriából. 1752-től Magyar- és Németpolány két település volt, ezek 1899-től Magyarpolány néven egyesültek. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek a faluba, akik az idők folyamán elnémetesedtek.
Ennyi bevezető után folytattuk sétánkat a régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utcán. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Egy ilyen házban alakították ki 1990-től – a már korábban említett – Tájházat, amely helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.
A Kálváriadomb a falu panorámapontja, a dombról a látogatók elé tárul a falu, a környező hegyek, a bakonyi táj látványa. A késő barokk kálvária 1780 körül épült, majd 1855-ben megújították. Minden évben itt rendezik meg a nemzetközi hírű Polányi Passiót. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért “amerikai keresztnek” is nevezik. A Kálvária-dombon megtekinthetjük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. A dombról elénk tárul a falu, a környező hegyek, a bakonyi táj látványa.
Látogatásunk apropóját a Passió adta. 1993 óta minden esztendőben bemutatásra kerül a Polányi Passió, melynek természetes díszletét a Kálvária-hegy adja. Az előadásban részt vesz a falu apraja-nagyja. Igazi közösségi előadás, gyönyörű közös élmény. Mára a Polányi Passió híre bejárta egész Magyarországot, sőt határainkon kívülről is egyre többen érkeznek megtekinteni a különleges előadást, melynek Hungarikummá való nyilvánítása folyamatban van.
Kísérőnk kinyitotta a Szent László római katolikus templomot, melyet 1761-ben alapítottak.
A barokk stílusú templom 1761-1773 között Hoffpauer János tervei szerint épült. A főoltár festménye a sziklából vizet fakasztó Szent Lászlót ábrázolja.
Gazdagon faragott mestermunka a szószék és a két gyóntatószék. A barokk orgona és a freskók is szépek, csakúgy, mint a kovácsolt karzatkerítés.
Megmászva a 173 lépcsőfokot, a Kálvária-hegy tetejéről fenséges látvány tárult elénk. A látványtól (és a lihegéstől) még a lélegzetünk s elállt. Kis pihenés, a Fájdalmas Szűzanya kálvária-kápolna megtekintése után már lefelé sokkal könnyebben haladtunk.
Az időjárás csodálatos volt, a látvány magáért beszélt. Az átélt szakrális élmények mély benyomást tettek ránk és hazáig elkísértek.
Készítette: Pap Éva Mária
Fotók: Hubai Erzsébet
