Kedves Nyugdíjas társaim!
A mai napon meglátogattam Ilikét – kérésére és vele egyeztetve – a kistarcsai kórház neurológiai osztályán. Hatalmas meglepetésre a folyosón találkoztam vele, a fia kíséretében, egy járókerettel önállóan közlekedve a mosdóba indult! Hihetetlen gyógyulást tapasztaltam!
A beszélgetés még nehezére esett, mert a gégemetszés helye még nem gyógyult be, nehézkesen lélegzik, ezért kértem, hogy keveset beszéljen, inkább én kérdezek és ha lehet röviden válaszoljon. Teljesen tiszta elmével, logikus gondolkodással beszélgettünk.
Első mondata az volt, hogy köszöni mindenkinek az aggódást, az együttérzést, de az a kérése, hogy lehetőleg ne keresse senki sem, se telefonon, se interneten mert zavarja a gyógyulásban és szobatársakat nyugalmát is zavarná a telefoncsörgés. Egy hatágyas, zsúfolt szobában van elhelyezve. Akire szüksége van azt majd úgyis felhívja. Sokat fogyott, mivel közel három hétig nem volt tudatánál. A balesettel kapcsolatban nem emlékszik semmire, de nem is akar róla beszélni, mert kizárja a tudatából ezt a témát.
Kérek mindenkit, hogy Ilike gyógyulása érdekében mindenki pozitívan gondoljon rá ezzel is segítve a rehabilitációt,
A tájékoztatást Ilike jóváhagyásával adtam meg!
Üdvözlettel:
dr. Kaizinger Tibor elnök
