Már a tél utolsó napjait éltük, amikor klubunk évnyitó ülését megtartottuk. Mivel elég sokan összejöttünk, alig fértünk az Igazgatóság és MEP közös tárgyalótermében. A több mint hatvan fős tagság előtt a vezetőség a beszámolója után körvonalazta a tárgyévi munkatervi elképzeléseket. Azért sem tudtunk végleges munkatervet összeállítani, mivel sok bizonytalansági tényező volt a körülményeinkben Annak viszont mindenki örült, hogy ismét lehetőség nyílt a jóízű beszélgetésekre.
Amint lehetőség nyílt a szabadtéri program megszervezésére gyorsan összehoztunk egy közös szalonnasütést revizori szállás kertjében. Itt készítettük elő a több megyés bográcsolást. Ezzel kívántunk helyben is tisztelegni elhunyt régiófelelésünk Nagy Gyula emléke előtt. Persze nem felejtettünk el megemlékezni Március 15-ről és a húsvéti ünnepekről sem.
A „főzőversenyt” Nyíregyházán a Skanzen területén szerveztük meg. A debreceni, a záhonyi és nyíregyházi klubok főztek, ki gulyást, ki pedig pörköltet. Bár verseny nem volt, de volt jó beszélgetés és egymás ételének kóstolása. Volt itt egy kis kortyintó, meg túrósbéles, sütemény, de még frissen sütött gofri is. Amíg a bográcsokban készült az étel lehetőég nyílt a régi korok emlékeinek megtekintésére. Szinte gyerekkori emlékeket hozott fel barabási iskola, a falusi harangláb, a zsellér porta vagy a nagygazdák portája. Láttunk földbe vájt kunyhókat, melyben a juhászok húzták meg magukat egykoron. A vidám nap után kellemes fáradsággal indultunk haza.
Egy sport tevékenységnek is beillő séta után megint a revizori szálláson kötöttünk ki és felkészültünk, hogy látogatást tegyünk Budapesten. Régen terveztük az Országház meglátogatását, így ezt vettük célba. Éppen kapóra jött még a Csontváry kiállítás, így ezt sem hagyhattuk ki. Igaz, hogy a korai kelés és a hosszú utazás kissé megterhelő volt, de látnivalók minden fáradságot megértek.
A jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve jövőben is a vonatos kirándulásokat próbáljuk előtérbe helyezni.
A félév lezárásaként a közös foglalkozást az erdei tornapályán tartottuk. kedvtelve nézegettük a színpadon táncoló gyerekeket. Ha többünk lába, ízülete nem fájt volna, szívesen mi is beálltunk volna táncolni. De nagyon tetszett a számháború is, amelyet egy másik csapat játszott.
Itt mutatta be egyik társunk az általa készített vásznait. Valamennyien megcsodáltuk a több tizezer félbevágott színes gyöngy felragasztásával elkészített képeket. Mindnyájan csodáltuk a vásznakat és a készítő türelmét. Itt tudtuk meg, hogy ezt úgy nevezik „gyémántszemes kirakó”. Nagyon szépek a vásznak. (a galériában megtekinthető – szerk.)
A tornapályáról átvonultunk az egyetemi arborétumba, a Tuzson Kertbe. Sajnos azüvegházak nagy csalódást okoztak, annyira lehangolóak voltak, de park fái alatt sétálgatva lelkünk görcsei kisimultak.
A tagságunk létszáma ez évben néhány fővel csökken. Sajnos a betegségek, az idős kor és az egyéb problémák minket sem kímélnek. Egyik társunk már több mint két hónapja az infartusa után az életéért küzd. Valamennyien együtt szurkolunk gyógyulásáért.
A klub mindig jó alkalom az ügyes bajos dolgaink megbeszélésére. Ha szükséges tudunk segíteni egymás problémájának megoldásában is. Most mi is nyári szünetet tartunk, mert többségünknek nagymamai, nagypapai kötelezettségeit kell teljesíteni. (Bár találkozásainkon nem egyszer az unokák is részt vehettek.)
Ősszel újra együtt tervezzük programjainkat.
Lejegyezte: Dr. Fazekas Jánosné klubvezető
