A Soproni Pénzügyőr Klub nyugdíjas tagjai, támogatói, valamint budapesti baráti köre az idén először (de lehet, hogy nem utoljára !) vonattal utaztak kirándulni, TATA célállomással.
Ez a kirándulásunk június 17-én volt, amikor szépséges hazánk egyik természeti adottságokban igen gazdag területén, a Vértes egyik gyöngyszemében, Tatán tettünk látogatást. Mivel a vonat nem vár, így már reggel hatkor gyülekeztünk, tervezgettük a napi lehetőségeinket. A kissé korai soproni indulás megérte, mivel csak így sikerült a tervezetteket véghezvinnünk.
Már odafele is megállapítottuk, hogy a VONAT az egyik legjobb, legkomfortosabb szállítóeszköz és a korosztályt tekintetbe véve, még költségkímélő is. Nem is beszélve arról, hogy a vasúti fülkékben diszkrét lehetőség adódott a reggeli kávé, az otthoni friss gyümölcsök és sütemények elfogyasztására. A kiscsoportos baráti beszélgetések is igen jó hangulatot teremtett mire tatai állomásra értünk.
Egy kis bevezető séta után már a Cseke-tó partján találtuk magunkat az Angolparkban. Itt épp akkortájt kezdtek a nyitni a hétvégi rendezvény pavilonjai, sátrai. A park sokszínű látványosságai, benne az Esterházy nyári lak szépen felújított épültével, az újonnan kialakított vízimalommal és játszóterével, valamint a remek szolgáltatások (kávé-, fagyi-, sör- és süteménykülönlegességek) a kirakodó vásárosok sokfélesége, valamint a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt érdekes előadások már a nap elején „veszélyeztették” a további programjaink megvalósítását.
DE erőt vettünk magunkon és tovább mentünk és a tatai Öreg-tó és a partján tornyosuló Öregvár délelőtti napfényben úszó látványával már ráhangolódtunk arra, hogy még sok csodálatos dolgokat fogunk látni. Így is lett.
Amíg a második megállóig, azaz az Esterházy-kastélyig eljutottunk, már addig is sok szépet láttunk. A tó partján tett séta közben sokan úgy gondoltuk, hogy itt remek lehet(ne) az élet. A felújított kastély és kiállítása megtekintése után meg már szinte biztosak voltunk benne, hogy valamikor is jó volt itt élni.
Egy kis szabadidős programot követően megtekintettük a Öregvár ódon falai közé elrejtett kincseket is. A minimum négy-öt emeletnyi kiállítás során, „Ami a lábunk alatt hever” címszóval, az ókori római kövektől, leletektől a régi pénzeken, mozaik-szobán át eljutottunk a vár csúcsába. Fentről lenézve a várfal maradványaira, illetve tóra nyíló látványtól elállt a lélegzetünk. Itt a toronyban találkoztunk még az űrből jött „leletekkel” is.
A nap itt még nem ért véget, indultunk tovább. Volt ki gyalog sétálva, volt ki kisvonattal fedezte fel a tópart egyéb szépségit.
A visszaút is tartogatott még izgalmakat, örömöket. Elfogyasztottuk a maradék süteményeket, italokat, megterveztük a közeljövő eseményeit. Megállapítottuk, hogy amíg ilyen szép, vonattal elérhető célpontok vannak és az ember lába is bírja, addig megyünk.
Végül este nyolcra mindenki rendben haza is ért.
A még nem „nyugdíjas korosztályú” tagok és a klubvezetés hálás lehet Horváth István kultúrfelelősünknek, egyrészt a jó program megszervezéséért, másrészt a vasúti százalékok kiaknázására tett fáradozásaiért. Köszönet továbbá a jó időért felelősnek (végre nem esett az eső és a nyár melege sem perzselt még) és a kitartó csapatnak , akik korukat meghazudtolva – jóban/rosszban – végigjárták az öreg Tatát.
Aki ott volt ezen a szép június közepi szombati napon, egy csodálatos kiránduláson vehettek részt.
Arató Csaba klubvezető
