A Soproni Pénzügyőr Klub tagsága és baráti köre, az ősz elejére tervezett – de akkor ítéletidő miatt lemondott – buszos kiránduláson vett részt 2024. október 23-án.
Kihasználva a szerdai ünnep, így munkaszüneti nap adta lehetőséget meglátogattuk az ausztriai Güssing (egykor Németújvár) és a magyarországi Körmend Batthányiakhoz köthető várát és kastélyát.
Az ünnep alkalmával emlékeztünk meg az 1956-os szabadságharcról is, és gróf Batthány Lajos vértanúhoz kapcsolódóan az 1848/1849-s történésekről is.
Szerencsére az időjárás most jóval kegyesebb volt hozzánk, mint a korábbi tervezett szeptemberi 14-i időponton, amikor is már negyedik napja esett az eső és viharos szél fújt és ez miatt el kellett halasztanunk az utazást.
Ezen az októberi napon a kora reggeli indulás még sötétben történt, de mire az első pihenőhelyre érve, Szombathelyen megálltunk kávézni, már a nap is felkelt, nem csak mi.
A frissítő pihenés után nemsokára, a határt átlépve már ragyogó napsütésben pillantottuk meg az egykori kialudt vulkáni kúpon, magasan a városka fölé épített Güssing várának szépséges sziluettjét. A buszt elhagyva ki gyalog, ki pedig felvonóval indult el „meghódítani” a Batthányiak által 500 éve birtokolt várat.
Az ausztriai kirándulásunk megtervezésében ismét jeleskedett klubunk „kultúrfelelőse” Horváth István. Az ő szervezésében és közbenjárására ismét egy magyar (nyelvű, szívű és lelkületű) idegenvezetőt sikerült találni Woki Zoltán személyében. Ő volt az, aki a güssingi Batthány-vár külső és belső megtekintésében, mint lelkes és sokoldalú vezető, segített nekünk, hogy más szemmel (is) lássuk a helyszínt.
A várban található sok-sok érdekességet (lovagterem, Clusius-emélkterem fegyvertár, galéria…) annak töménytelen mennyisége miatt itt sajnos felsorolnom nem lehet, de javaslom mindenkinek elsősorban a személyes várlátogatást, vagy/és, hogy a világhálón található ismertetők, valamint a Woki úr által is jegyzett könyvben leírtak alapján is tájékozódhat.
A vár után megtekintettük a városka főterén található „dómot” (a ferencesek Boldogasszony-templomát) és altemplomát (a Batthány család sírboltját) is. Itt hangzott el a már német ajkú idegenvezető szájából az a mondat magyarul, hogy „Üdvözöljük Önöket Magyarországon!”
Ezen a helyen is sokat tudtunk meg a Batthyányiakról, azok jótéteményeiről, főként az utolsó leszármazottjáról, boldog Dr. Batthány-Strattmann Lászlóról.
Az altemplomban vannak a Batthány család kriptái, sok-sok kicsi és nagy, egyszerű és grandiózus koporsóval, telis teli magyar utalásokkal.
A vár és a templom látogatása után, Ausztria e csodás tájáról távozva, az egykori Heiligenkreutz – Szentgotthárd határátkelőn át vezetett utunk Magyarországon Körmendre.
A kastély melletti VÁRKERT Ételbár elnevezésű étkezdében – köszönhetően a jó szervezésnek és vendéglátóinknak – viszonylag gyorsan tudtuk elfogyasztani a jóízű ebédünket.
Ezután a körmendi Batthány Örökségközpontban (kastély, park, kiállítás, emlékhely…) két csoportra osztva tekintettük meg a Dr. Batthány-Strattmann László Múzeum értékes és sokoldalú kiállítási anyagát.
Az itteni idegenvezetőink segítségével, viszonylag rövid időn belül, sok mindent tudtunk meg Körmendről, az itt talált régészeti leleteken át a városlakók egykori és jelenkori életviteléről, valamint a Batthány család egykori magyarországi szerepéről, a múzeum sorsáról és az Örökségközpont jelenéről és lehetséges jövőjéről is.
A körmendi kastély és környéke tekintetében is javaslom mindenkinek, hogy személyesen látogasson el oda, illetve tájékozódjon a világhálón található ismertetőkből.
A hideg, szeles, de napsütéses idő – és a munkaszüneti nap – rajtunk kívül is jó pár embert vonzott Körmendre a kastély parkjába. Miután a múzeum bezárt, mi is elindultunk hazafelé. A Szombathelyi pihenő után, mire Sopronba értünk ismét sötét lett odakint.
Sötétben mentünk és sötétben jöttünk, de így utólag, a klubtagok által is értékelve, ez szintén egy látnivalókban gazdag, hasznos kirándulás és szép nap volt.
Arató Csaba
klubvezető
