Újabb nyugdíjas programra kaptunk meghívást, mégpedig Tatára, ahol a Fényes Tanösvény csodálatos, különleges világával ismerkedtünk meg. Ide invitált néhányunkat Untener Erika, aki ma már mintegy passzióból összerántja olykor nyugdíjas klubunk szűkebb csoportját egy-egy érdekes helyszínre. (Hiába, nem olyan könnyű „letenni a lantot” egy vérbeli szervezőnek…)
A Tatai Fényesfürdő strandját és kempingjét már ismertem, de a szomszédságában lévő tanösvényről nem volt tudomásom eddig. Nagyon érdekes, különleges világba pillanthatunk be a deszka-ösvényen lépegetve. Érdemes a lármásabb kiránduló csoportokat elengedni magunk mellett, mert így tovább élvezhetjük az láperdő csendjét, figyelhetjük a halakat, a sütkérező békákat, a rejtőzködő teknősöket, a különleges „fűbocskorokat” villantó, vízben álló fák tövében. Nagyon emlékeztet ez a látvány – legalábbis engem – az erdélyi Gyilkos-tóra. A látogatók szórakoztatására kompot is telepítettek egy arra alkalmas helyre, ami nagyon jól illik ebbe a miliőbe, Egyértelmű, hogy mi is kipróbáltuk. Nagyon szórakoztató! A vízililiomok fehér, rózsaszín és lila virágai csodás ékességei ennek a különleges világnak. Sétánk végén megjelentek a szúnyogok, de a lakmározásról lecsúsztak. Ehelyett mi fogyasztottuk el kitűnő ebédünket egy közeli vendéglőben.
Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy a Vám-és Pénzügyőrség mindig is „nagycsaládként” működött, ahol a tanfolyami, s a szolgálati helyeken kialakult baráti kapcsolatok nagyon sokat számítottak. (Reméljük, ezt sikerül megőrizniük szakmai utódainknak is az adott körülmények között!) Sok esetben nyugállományba vonulás után sem szűnt meg a jó kapcsolat. Ékes példája ennek Erika és dr. Major Mária életre szóló barátsága. Mária most is szívesen segített a Budapestről vasúton érkező csoporttársainkat gépkocsijával a program szerint szállítani. Az ott élő német közösség, amelynek Mária is aktív tagja, kulturális életéről kapott érdekes információkkal gazdagodva fejeztük be ezt a kirándulásunkat.
B. Gados Júlia
