Júliusban ismét ellátogattunk Szentendrére, hazánk egyik legbájosabb kis városába, amely a fővárosiak kedvenc kirándulóhelye, a legtöbb külföldi turistacsoport és osztálykirándulás kötelező állomása a Duna partján. Idén a Kovács Margit Kerámiamúzeum meglátogatása volt a fő célunk.
Kovács Margit 1902-ben Győrben született és 1977-ben Budapesten halt meg, a Farkastéti temetőben nyugszik. Kossuth-díjas keramikus művész, aki 1972-ben adományozta a múzeumnak a 300-nál is több alkotását.
Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Iskolában, Bécsben, Münchenben, Párizsban, Koppenhágában végezte. Édesapja matematika – fizika szakos tanár volt, édesanyja egy internátust vezetett, a család a zsidó közösséghez tartozott. Férjhez nem ment, szerelmi kapcsolatáról sem tudni. Budapesten a Pozsonyi út 1. szám alatt élt édesanyjával, aki 3 évvel korábban halt meg.
A múzeum 17. századi, barokk stílusú épülete eredetileg sóházként, majd postaállomásként, később kereskedőházként működött, végül a Vastagh család lakóháza lett.
Kovács Margit hosszú életpályája során kerámiáin több stílusváltás is megfigyelhető: középkori szobrászat formaeszmélyei, a geometrizáló tendencia, az egyre nyúlánkabb arányú, oszlopszerű alakok formázása, biblikus, népművészeti tematikájú alkotások, funkcionális tárgyak (korsók, tálak, vázák), görög mitológiai, archaikus mesék és népi mondák világát idéző alkotások.
A múzeumlátogatást követően megtaláltuk a szomszédos utcában a híres lángosost, a finom lángosokat a Duna parton egy étteremben fogyasztottuk el a frissítő üdítők társaságában. Majd végig sétáltunk a Fő utcán és megkóstoltuk a Szamos Cukrászda ízletes fagyigombócait a cukrászda elé telepedve.
Utunk végén a kényelmes Hévvel és szép emlékekkel tértünk haza.
Kormosné Takács Tünde, Klubvezető
