Minden nyáron ellátogatunk a megye egyik legszebb városába, Szentendrére. Idén fő programunk a szerb ortodox Belgrád-székesegyház meglátogatása volt.
A török elől menekülő görögök, szerbek, dalmátok, bosnyákok többek között Szentendrén telepedtek le. A szerbek nagyobb számban 1690 körül telepedtek le, 1696-ban Csernojevics Arzén pátriárka kérelmet intézett a Budai Kamarai Adminisztrációhoz, hogy Pesten lakást jelöljenek ki számára, de mivel ezt nem teljesítették, így Izbég (Szentendre) központtal jött létre a Budai Szerb Ortodox Püspökség. A Belgrádból érkezett betelepülők kőből építették fel templomukat, ezért ezt a templomot mind a mai napig Belgrád-székesegyháznak nevezik.
A szentendrei templomok közül a legdíszesebb és leginkább tiszteletparancsoló épület, ám méretei kevésbé érvényesülnek, mivel a püspöki palota és a szerb ortodox egyházművészeti Múzeum kertjében, évszázados fák ölelésében, kőkerítéssel elkerített területen fekszik.
A torony falában talált tábla szerint az épület 1732 és 1734 között épült fel. A székesegyház belseje és berendezése kimagaslóan értékes. Említésre méltó az aranyozott, hársfából faragott szószék, valamint a baldachinos püspöki trón is. A templom 3 része: a nők, az egy lépcsővel mélyebben fekvő férfiak templomára és a szentélyre tagolódik.
A liturgiát a híveknek állva kell végighallgatniuk, ezért nincsenek padok, csupán néhány támaszkodószék a falak mentén a jómódúak és előkelők számára.
A szerb ortodoxok száma az 1790-es években 2.036 fő volt, jelenleg kb. 100-120 fő a számuk.
A templom látogatását követően sétáltunk a Fő téren, majd a Duna parton. Megkerestük egy új lángosost és elfogyasztottuk az ebédünket. Ezt követően kiültünk egy kávézó teraszára és néztük a Duna áramlását.
Hazafelé megkóstoltuk a Szamos Fagyizó pompás ízeit és a hosszú sétától elfáradva késő délután a hévvel indultunk hazafelé.
Kormosné Takács Tünde klubvezető
