A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub tizenhárom tagja egy régóta dédelgetett kirándulási tervet valósított meg. Az Al-dunai hajózás már régi álom volt, amelyet most tudtunk kivitelezni. Több szempontból is történelmi utazás volt ez. Egyrészt azért, mert utunkat az 1895-ben épült – és 2011-ben teljesen felújított – „Roham” nevű motoros hajóval tettük meg; másrészt 110 éve nem járt magyar felségjelzésű hajó a Száván Boszniában; harmadrészt pedig azért, mert busszal és hajóval a hajdani királyi Magyarország déli vidékein a Dunán és a Száván tettünk egy hatalmas kört. Mindehhez egy fiatal történész remek előadását halhattuk a helyszínekről audioguidon keresztül.
Az utazás előtti napok nagy izgalomban teltek, ugyanis a hosszú forró nyár miatt a Száva vízszintje jelentősen leapadt, ami lehetetlenné tette volna a hajózást, ugyanakkor a Boris ciklon jelentős mennyiségű csapadékot hozott, ami viszont túltöltötte a folyómedret. Azért nagy szerencsénk volt, hogy az érkező ár és uszadék végülis nem akadályozta utunkat.
Az aggodalom ellenére lelkes kis csapatunk ismét útra kelt. Az indulás előtti napon érkeztünk Szegedre, hogy másnap ott csatlakozhassunk a kirándulócsoporthoz. Temesváron, Herkulesfürdőn és Orsován keresztül jutottunk el Kladovóba. Bár buszos utunkat hatalmas eső és hideg kísérte, azért láthattuk Temesvár és Herkulesfürdő szépségeit, értékeit. Aztán a határátlépés nehézségei dacára a késő esti órákban csak eljutottunk a Vaskapun át első szállásunkra, ahol jólesően fogyasztottuk el első vacsoránkat.
Másnap reggel kezdődött az igazi hajókirándulás a Sipi-szoroson, azaz az Alsó- és a Felső Kazán-szoroson át Veliko Gradistébe. Miközben élveztük az őszi nap sugarait, sok érdekességet láthattunk és hallhattunk Drenkó váráról, a Babakay szikláról, Galambóc váráról, elhajóztunk a Baross és a Széchenyi emléktábla előtt, rápillanthattunk a román László várra, és Galambóc várára. Szállásunk most az Ezüst-tónak nevezett holtág partján volt.
A következő reggelen innen indultunk Nándorfehérvár Duna felőli meghódítására. Útközben megtekintettük Az arany emberből ismert Senki szigetét – nem maradt el az idézet a Jókai-regényből –, Szendrő várát, a Temes-torkolat világítótornyait, majd Zimonyban kötöttünk ki. Nagyszerű idegenvezetés mellett autóbuszos városnézés után jutottunk el a Kalemegdánba (vár), ahol egy vezetett séta során ismerkedtünk meg a vár történetével. Felkerestük a csata emlékkövét, ahol a himnusz közös eléneklésével megemlékeztünk a nándorfehérvári diadalról. Vártúránk végeztével még egy kis buszos városnézés következett az esti Belgrádban.
Negyedik napunkon ismét hajóztunk, de már a Száva alsó szakaszán. Megnéztük a Ciganija mulató szigetet, aztán Szabács vára következett. Itt ismét bővültek irodalmi ismereteink: idegenvezetőnk jóvoltából meghallgathattuk az első világi tárgyú magyar nyelvű verset Szabács viadaláról. Aztán Szávaszentdemeteren kikötöttünk, és buszunk Szabácsra vitt minket a szállásunkra.
És eljött az utolsó hajós napunk is – sajnos –, ami egyben történelmi jelentőséggel bírt. Ezen a napon utaztunk a Száván Bosznia-Hercegovinába, Brckóba. A Drina folyó csatlakozásánál elhagytuk Szerbiát, ennek köszönhetően zászlólevonás és felvonás következett, hiszen bosnyák fennhatóság alatt hajóztunk tovább. Majd Brckóban a hosszadalmas határkikötés és vámvizsgálat után azért városnézésre is jutott idő.
Búcsút vettünk szeretett hajónktól, hálát adva az égnek, hogy az már áradó és uszadékokkal teli folyón azért eljuttatott minket kiszemelt célunkhoz.
Az utolsó napon busszal jöttünk hazafelé. Útközben a ködbe burkolózó Szrebrenik lovagvárhoz is felmásztunk. Az ebédet már Gradacac városában fogyasztottuk el, ahol a müezzin imára hívó szava jelezte a delet, és sétáltunk egyet a muszlim többségű városban, megnéztük a felújítás alatt levő várat. Majd folytattuk utunkat Horvátországon át magyar földre. Természetesen nem hagyhattuk ki a diakóvári székesegyházat és az eszéki várat sem.
A rendkívül tartalmas programmal teli hetünk hamar véget ért. Boldogok vagyunk, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, és így jó hangulatban, a hajó fedélzetén napozva, kipihenten, frissen, üdén térhettünk haza. Köszönet jár a szervezőknek és az idegenvezetőnknek. A programot csak javasolni tudjuk mindenkinek, hiszen a magyar történelem egy darabkájával kerül élő kapcsolatba az, aki ellátogat erre a nem kis körútra.
Fischer Péter
Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub
