Az idei évben sokak kérésére egy korábbi farsangi programot ismételtünk meg, poklade2.0 néven, kisebb változtatással. Most, hogy a Mohács500 jegyében nagy változás előtt áll a város, újra célba vettük a busójárást, mint téltemető, tavaszváró sokác népünnepélyt, amely hungarikumnak minősül, és 2009-ben az UNESCO az emberiség szellemi-kulturális örökségének reprezentatív listájára is felkerült. Szerencsére a télűző népszokáshoz az időjárás is igazodott, hiszen már a nap is kisütött.
Mohácsra való megérkezésünk örömére egy kis welcome drink következett, majd gyalog indultunk a még nyugodt, de már karneválra hangolódó Duna-parti kisvárosba. Elsőként megtekintettük az ördögkeréken táncoló busókat ábrázoló szobrot, itt csoportképet is készítettünk.
A Dunához tett rövid kitérő után utunk Englert Antal busómaszkfaragó népi iparművész műterem lakásához vezetett. Egy igazi busómaszkkészítő iparművész családdal ismerkedhettünk meg, ahol a maszkfaragás családi hagyománnyá vált, hiszen már az unoka is belekóstolt maszkfaragás rejtelmeibe.
Englert Antal tartalmas elődása nyomán feltárult előttünk az igazi maszkfaragás szépsége, az alkotás öröme, ahogy a fából elkészül a műalkotás. Kézbe vehettük, sőt fel is próbálhattuk a maszkokat. De rengeteg egyéb érdekes tárggyal is megismerkedhettünk, amelyek szintén a sokác néphagyományokhoz tartoznak. A jó hangulatú beszélgetés során betekintést nyertünk a busójárás múltjába, jelenébe és bizonytalan jövőjébe. De bízzunk abban, hogy a népszokás még sokáig fennmarad ilyen formában. Közben a mester fia gyakorlati bemutatót is tartott. Megtudhattuk, hogy az igazi busómaszk egy akácfa tuskón vésővel és kalapáccsal készül egyéni fantázia alapján.
Ezt követően sétáltunk át az ebéd színhelyére. Útközben az erősödő farsangi hangulat hatására egy pohár jó forralt borra is szakítottunk időt, miközben a tévések mikrofonvégre kaptak bennünket.
A Busó étteremben szabad tűzön agyagedényben főzött igazi sokác babot ettünk, amely az étterem látványkonyháján készült.
Befejező programpontként elsétáltunk Mohács sokác negyedébe, ahol a busófelvonuláshoz gyülekezett a maskarások apraja-nagyja. Megtekinthettük a még meglevő jellegzetes sokác házakat. Majd a főutca érintésével visszatértünk a város főterére, ahol nagyban szólt a délszláv zene, s fel-alá járkáltak a maskarások. Sajnos a nagy tömegben kissé szétszéledtünk, nehéz volt a csapat összetartása a „méhkaptárban”. Hiszen ilyenkor a maskarásoknak mindent szabad – persze a busó etikai szabályok betartása mellett Aztán megérkezett a busófelvonulás, amelynek élén a helyi óvodások haladtak sokác népviseletben. Aztán megérkeztek a zenészek, majd végül a busók vidám csapata különféle különleges közlekedési eszközökön, ágyúval felszerelve. Ez utóbbit tiszteletünkre és a tél elűzése céljából el is sütötték.
Ismételten egy jó hangulatú programon vehettünk részt, bizakodva, hogy maszkokkal, hangokkal, jó hangulattal segítettünk elűzni a telet. A programot jó szívvel ajánljuk más kluboknak is!
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
