A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub kultúrosa az előre tervezett programon felül látogatást szervezett az Európai Unió kapujában található mohácsi szolgálati helyre és a városba, amely a Mohács500 program keretében az 1526. augusztus 29-i csata emlékének méltó jubileumi megünneplése miatt nagy változások előtt áll. Sajnos szolgálati érdekek miatt a határkikötőbe nem sikerült eljutnunk, az időközben elkezdődött nagy építkezések nem tették lehetővé.
Ez a nehézség azonban nem szegte csapatunk kedvét. Június 18-án a pécsi távolsági buszpályaudvaron gyülekeztünk, mint mindig, most is közösségi közlekedéssel indultunk útnak. Ekkor még egy kis izgalmat okozott, hogy a Medárd napi esős időszak vajon beleszól-e a programunkban, de szerencsék volt.
Már Mohács közelében megtapasztaltuk a hatalmas építkezéseket, hiszen az 57-es utat bővítik. Mikor leszálltunk, meglepetésünkre rég nem látott mohácsi nyugdíjas társunk, Papp Lászlóné is csatlakozott hozzánk. Egy sétával kezdtük a napot, melyen Fischer Péter vezetett minket, és közben bemutatta a nagy fejlesztés alatt álló kisvárost. Ismertette a jelenlegi épületek előéletét, felvázolta a folyamatban lévő változásokat, például a már hosszú ideje gazdátlannak tűnő kenyérgyár átépítése parkolóházzá, vagy a főtér várható átalakítása. Majd a főtéren látogatást tettünk a mohácsi csata 400. évfordulójára épített fogadalmi emlék-templomban. Péter említést tett a Csele-patak torkolatánál 1926-ban felállított II. Lajos király szoborról, amelyet Horthy Miklós kormányzó személyesen adott át annak idején. Megnéztük a király szobrát a belvárosban.
Ezután a nemrég teljesen megújult piacot, majd a Selyemgyár Kulturális Negyed és környékét kerestük fel. A hajdani Temaforg helyén található Radnóti-emléktáblánál kultúrosunk elszavalta Radnóti Miklós 3. razglednicáját, amelyet a költő Mohácson írt. Utána a szép nyári időben sétáltunk egyet a Duna-parton, megnéztük, melyik ágon hagyja el kis hazánkat a nagy folyó. Távolról megnéztük az új határkikötőt, illetve a korábbi szolgálati helyeket. Majd ”komponált” egyet kis csapatunk, azaz a Dunán komppal átkelve a víz és a sziget felől is megtekintettük a város panorámáját. Mohácsi programunk utolsó pontjaként a Duna menti svábok sorsáról szóló tanösvényt néztük meg. Sajnos a muzsikáló szerkezetet megrongálták, de az adott állomáson felsorolt sváb dalok közül a legszebbet egyik nyugdíjas társunk elénekelte. Az utolsó két állomásra időhiány és a nyári meleg miatt már nem vállalkoztunk. A belvárosban található Kishalász vendéglőben már vártak ránk, ahol mohácsi napunkat stílusosan gyufatésztával tálalt mohácsi pontyhalászlével és Peppino palacsintával zártuk a kerthelyiség hűs fái alatt. Aki nem kívánta a halat, az a sokác konyha remekét, a csevapcsicsa-tálat kóstolhatta meg. Ezt egy jó borral vagy sörrel öblítettük le.
Ez a kirándulás is hamar véget ért. Jó hangulatú napunk végén a résztvevők sok új ismerettel gazdagabban térhettek haza. Jó volt újra együtt, ahol csapatunk az új klubtaggal is megismerkedhetett. Bízunk abban, hogy a jövőben többször is velünk tart majd.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
