Bár még nincs elfogadott programunk, ennek az évnek a megnyitására – több tagunk kérésének eleget téve – kirándulást szerveztünk Budapestre a Gustav Klimt kiállításra. A tavalyi évhez hasonlóan most is január 8-ra kaptunk időpontot a BOK csarnokban. Sajnos ebben az évben aggodalomra adott okot a nyakunkba zúdult hótömeg. Ennek ellenére népes csapat jött össze, akiket nem rettentettek vissza a rossz időjárási viszonyok. A hideg téli reggelért kárpótolt bennünket a szervezőnk által az induláskor biztosított welcome drink.
A vasút ezúttal is izgalmassá tette a napunkat. Budapestre már elég jelentős késéssel érkeztünk meg, de a BKK gyorsaságának köszönhetően még időben eljutottunk a Budapesti Olimpiai Központba. Az előzetes terveknek megfelelően az időközben Budapestre költözött klubtársaink már vártak ránk.
A BOK csarnok, amely rendszeresen az impresszionista festők látványos kiállításának ad otthont, most Gustav Klimtnek, a bécsi szecesszió alapítójának és ikonikus alakjának munkásságát dolgozta fel. A tablókban, a kivetített képekben, a zenei aláfestéssel kísért életre keltett festményekben mindenki addig gyönyörködött, amíg jólesett. Hosszasan elidőzhettünk egy kényelmes nyugágyon, lágy zene mellett az egész csarnokot betöltő vetítés során. Végül egy 3D-s szemüveg helyszíni bérlésével egy rövid időre visszarepülhettünk a festő korába és világába, ahol a festmények három dimenzióban, térhatással elevenedtek meg előttünk. Saját magunkat is kipróbálhattuk festőként az előre gyártott Klimt-kópiák kiszínezésével. Sokan még az unokájukra is gondoltak, s egy-egy kiszínezhető képet vittek nekik ajándékba.
A kiállítás megtekintése után tömegközlekedéssel és gyalogszerrel mentünk ebédelni egy kis sport-étterembe. Az idő kegyesre fordult, hiszen szép napsütésben, újabb csapadék nélkül sétálhattunk a havas Budapesten. Az ebéd mindenkinek jólesett, bár a kiszolgálás kissé lassúnak bizonyult, így szervezőnk és néhány klubtársunk segítségére is szükség volt, nehogy a hosszúra nyúló ebédidő miatt a vonatunk nélkülünk induljon Pécsre. Az ízletes ebéd és a beszélgetés után aztán a bátrabbak gyalogosan, mások villamossal tértek vissza a Kelenföldi pályaudvarra.
Jól sikerült programunkat utazásunk utolsó harmada kissé megkeserítette. Az amúgy is már jelentős késés felhalmozását egy felsővezeték-szakadás tetézte, ami miatt Dombóváron buszokra kellett átszállnunk. A legbosszantóbb a káosz volt, hogy még a vasúti alkalmazottak sem tudták, mit kéne igazából csinálniuk. Végül szerencsésen visszaértünk Pécsre a kora esti órákban.
Ezen a napon is élményekkel gazdagodva tértünk haza, a „kisebb” utazási problémák pedig remélhetőleg elfelejtődnek, és csak a szépre fogunk emlékezni.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
