A Baranya Vármegyei Nyugdíjas Klub az eddigi évekhez hasonlóan idén is farsangolt. A mohácsi busójárás és a szlovéniai ptuji farsang után szervezőnk egy merészet gondolt, és a horvátországi Rijekába (Fiume) utazott karneválozni, telet búcsúztatni. Bár nálunk nem igazán volta nagy tél, azért útközben sikerült a régi havas teleket emlékeinkbe idézni.
Hosszú utazásunk első állomása az autópálya melletti pihenő volt, ahol kicsit megmozgattuk elgémberedett tagjainkat. A hűvösebb idő miatt – hozott anyagból – egy gyors büfét rendeztünk be, s egy kis pálinkakóstolót rögtönöztünk.
Dél körül érkeztünk meg úti célunkhoz. Elsőként megtekintettük a ferences templomot és a rijekai várat. Majd ki-ki a maga módján értelmezve a farsangot, jelmezben, kereplővel felszerelve belevetettük magunkat a városi forgatagba. Az utcákon hatalmas jókedv fogadott minket, kacagás, móka, zene, no meg az elmaradhatatlan farsangi felvonulás, mint Rióban. Sokan az utcabáli sokadalomban még táncra is perdültek.
Este kis pihenőt tartottunk, szállásunkon elfogyasztottuk a svédasztalos vacsorát. Ezt követően mindenki vérmérséklete és erőnléte függvényében alakította esti programját. Voltak, akik visszamentek a városba mulatni, mások Kunvári Gábor kollégánk invitálását fogadták el egy kis poharazgatásra, kedélyes beszélgetésre, közös emlékek felidézésére.
A zajos karnevál után másnap egy csendes, nyugodt város és a napsütötte tenger látképe fogadta az ébredőket. Reggeli után a holminkat elhelyeztük a buszban, de indulás előtt még jutott idő egy rövid sétára. Idegenvezetőnkkel felkerestük az óratornyot, a székesegyházat, a színházat, elmentünk ahhoz az alagúthoz, amelyet még az olaszok építettek a II. világháború idején védelmi célokból, szétnéztünk a hal-, hús-, zöldség- és virágpiacon.
Buszra szállva Pazinba utaztunk. Itt megtekintettük a mészkőfennsíkon álló várkastélyt, a Pazinicka-patak szurdokát és az Isztria egyik legattraktívabb vízesését. Áldoztunk Verne Gyula emlékének is, hiszen Sándor Mátyás című regénye ezen a környéken játszódik, és a film néhány jelenetét is itt forgatták. Kirándulásunk záróakkordja a harmonikaszó mellett elfogyasztott ebédünk volt, ahol megkóstolhattuk a helyi finomságokat és isztriai nedűt kortyolhattunk hozzá.
Sajnos – mint minden jónak – ennek a farsangi kirándulásnak is hamar vége lett. Reméljük, hamarosan újabb fantasztikus közös programoknak lehetünk részesei. Köszönet a szervezésért!
Fischer Péter
