Többek kérésére idén napirend előtti programként kultúrosunk egy új évi pezsgőgyár-látogatást szervezett Budapestre, amelyre szép számmal jelentkeztek a klubtagok. Az időjárás annyira nem volt kegyes hozzánk, mert hűvös, esős nap köszöntött ránk, de kárpótolta a vállalkozószellemű csapatot a szervezőnk biztosította hagyományos welcome drink.
A vasút ezúttal is izgalmassá tette a napunkat, hiszen még nem létező ülésre is adtak ki helyjegyet, de a problémát áthidaltuk, abban bízva, hogy ennél nagyobb gond nem lesz, és nem hiúsul meg a programunk. Így is történt, hiszen BKK-járatokkal és egy rövid sétával időben eljutottunk a Törley Pezsgőmanufaktúra Látogatóközpontba, Budafokra – régebbi nevén Promontor.
A látogatás stílusosan egy hatalmas pezsgőüvegben kezdődött, amelybe természetesen egy pezsgős dugón keresztül jutottunk be. Vezetőnktől remek tájékoztatást hallhattunk az alapító Törley József életéről, haláláról, illetve a pezsgőüzem múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Majd megnézhettük az igényesen berendezett tárlatot a múltról és a jelenről. Nemcsak fényképek meséltek a gyár történetéről, hanem például olyan a pincérek számára készült számolócédulák is, amelyeket Törley-reklámok díszítettek.
Aztán lementünk a hatalmas pincelabirintusba, ahol a pezsgőkészítéssel és -tárolással ismerkedtünk meg. Pezsgőállványok, rázógépek és sok százezer palack között sétáltunk. Láthattuk a pezsgőrázó pincemester automata változatát, valamint a következő ünnepekre készülő pezsgőket csakúgy, mint a pince falát díszítő eredeti címert.
Az elméleti oktatást követően felmentünk a látogatóközpont Zsolnay-termébe, amelynek hatalmas eredeti csempedísze a szüret örömét mutatja be, és a vezető felé irányuló tiszteletet sugározza. Itt került sor a gyakorlati képzésünkre. A pezsgőkóstoló három fordulóból állt: először nyers, majd enyhén édes, végül pedig édes pezsgővel töltötték meg a poharunkat. Mindeközben egy kiselőadás során megismerkedhettünk a pezsgőzés és a kóstolás szabályaival. Maradt idő egy jó hangulatú beszélgetésre is pohárral a kezünkben. A „Törley” feliratú kelyheket mindenki magával vihette emlékbe. A márkaboltban még vásároltunk egyet-mást, de a szép gyárudvarban kiállított szobrok megtekintéséről a mostoha időjárás miatt le kellett mondanunk.
Programunk zárásaként a közelei Promonotor gyorsétterembe mentünk, ahol mindenki kedve szerint választhatott az aznapi kínálatból. A kiadós és finom ebéd után tömegközlekedéssel jutottunk vissza a Kelenföldi pályaudvarra. Ott szabadprogram jegyében maradt idő egy kényelmes kávézásra, egy kis sétára az Etele Plazában.
A tartalmas program után kissé fáradtan kerestük előreváltott helyünket a hazafelé tartó intercityn. A szolgáltató ismét megtréfált bennünket, de ez alkalommal nem csupán egy hely hiányzott, hanem az egész intercity-kocsi. Végül azért szerencsére mindenki felfért valahova a vonatra.
Úgy gondolom, ezen a napon ismét maradandó élményekkel gazdagodtunk, és senkinek nem volt oka megbánni, hogy velünk tartott.
Fischer Péter
Baranya Vámegyei Nyugdíjas Klub
