Önkéntességünkről

Kelebiáról elszármazott Miskolczi Miklós író, újságíró írt egy komédiát a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület színjátszóinak. Ebben a darabban tette a szánkba a következő mondatot: „Mi mindig mindent együtt csinálunk!” – Ez való igaz! Horváth Attila alelnök úr felkért bennünket, hogy meséljünk önkéntes munkáinkról. Tanakodtunk Zolival milyen beszámolót adjunk Nektek, írjunk egymásról vagy mindketten saját magunkról. Végül megszületett a döntés! Közösen meséljük el éltünk történetét, hisz egymást támogatva, kéz a kézben éltük át az évtizedek örömét, gondját, kudarcát, sikerét!

Érettségi után és pár év útkeresés (Zolinak katonaság, nekem szakmunkásképzés) 1971-ben kezdett el dolgozni a Vám-és Pénzügyőrségnél 25 esztendőig, mely munkahely egész életre szóló elkötelezettség lett számára. Ezen a területen dolgozott különféle részlegvezetői, parancsnoki beosztásokban. Kapcsolata azóta is töretlen régi munkahelyével, mert 2004 óta a Vám és Pénzügyőrség nyugdíjasainak Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Dél-Alföldi régió képviselője, a helyi Pénzügyőr Klub alapítója, vezetője. 2017 májusa óta az Nemzeti Adó és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének az alelnöke. A 16 év alatt itt is értékelték odaadó, tisztességes tevékenységét, melynek bizonyítéka a számos elismerés: dicséret, jutalom, soron kívüli előléptetés, Szent Máté érdemérem arany fokozata kitüntetés.

Nyugdíjba vonulása után még abban az évben vállalkozó lett és saját jogán végzett vámkezeléseket az egész ország területén.1997-2013 között dolgozott a Trivium Spedíciónál, mint vámigazgató és vám szakmai tanácsadó.

1995-től 1999-ig volt a NN Biztosító társaság képviselője.

1999 és 2004 közötti években felnőtt oktatásban vett részt, vámkezelő és vámügyintéző OKJ-s tanfolyamokon, mint szakmai oktató.

  1. április 19-én a Kelebia Vadásztársaság szervezésében nagy szerepet játszott, 3 évig gazdasági felelős, majd azóta pár év kihagyással a társaság elnökeként végez társadalmi munkát a vadgazdálkodás érdekében. Vezetői kvalitásait itt is észrevették, méltányolták, hisz az Országos Vadász Kamara küldötte, az Etikai Bizottság megválasztott tagja. 2011-ben megkapta a Nimród Érdemérem Arany fokozatát, majd 2019-ben az Országos Magyar Vadászkamara aranyérme kitüntetésben részesült!

Zoli 2008.januárjában vette át a Kelebiai Nyugdíjas Egyesület vezetését. Azóta szinte megújult az egyesület tevékenysége. Ötlete alapján Kelebia Nyugdíjasaiért Díj alapítására is sor került, melyet azok a személyek kapnak, akik legtöbbet tesznek a nyugdíjasokért. Színrelépésével kapcsolatfelvételre került sor az ásotthalmi, az öttömösi és a határon túli (bajsai, topolyai) civil szervezetekkel.

Nyugdíjas és borász egyesületekkel szoros kapcsolat született, mely a két település testvérkapcsolatának is alapja lett. A Vajdasági testvértelepülésünk, Bajsa Önkormányzata 2012-ben mindkettőnket a legmagasabb települési elismerésben részesített a falunapi ünnepélyes ülésén. Zoli borlovag, a Telecskai Dombok Szent Dömötör Borrendjének az aktív tagja. Évente több alkalommal is részt veszünk a különféle Borrendek által belföldön és külföldön rendezett magas színvonalú boros eseményeken. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem múlik el a faluban olyan rendezvény (pl.: Kárpát Fesztivál, Falualapítási ünnepség, Agrárcentrumi Esték, Magyar Kultúra Napja, Idősek Napja, stb.), amelyiken a Nyugdíjas Egyesület valamilyen formában ne szerepelne, vagy ne volna jelen. Falunk hírnevét sikerült öregbíteni az Unió macskája című komédiával Budapesten, Topolyán és a környező településeken, melynek főszereplői voltunk. Ugyancsak nagy sikert aratott a falu 80.születésnapján Zoli által rendezett Miskolczi Miklós: Születés a homokon című dokumentum játéka.

Közösen láttuk meg a pályázatokban rejlő lehetőségeket. Elvégeztük a Civilmenedzser képzést, és 2008 óta több tízmilliós támogatást sikerült felújításra, eszközbeszerzésre, működésre megszerezni.

Már nyolc alkalommal megszerveztük a csíksomlyói zarándoklatot és egyéb hazai és külföldi kirándulásokat. Május közepén a Vaskapuhoz látogatunk el 3 napos kirándulás keretében.

Mindezt a munkát méltányolja a helyi Önkormányzat is és 2013.decemberében „Kelebia Községért” Díjjal ismerte el Zoli közösségi munkáját, tevékenységét.

Én 1975.február 1-jén kezdtem el a kelebiai Általános Iskolában képesítés nélküli tanítói működésemet. Nem volt egyszerű munka, gyerek mellett tanulni, de végül is az ember fiatalon sok terhet elbír. Nekem a családom mellett a tanítás volt a mindenem! Szerettem kipróbálni új módszertani dolgokat, kísérletező, mindig megújulni akaró pedagógus voltam. A vezetésbe először igazgató-helyettesként és szaktanácsadóként kóstoltam bele, majd két intervallumban 1995-97 és 2002-2008 között igazgatóként láttam el a feladatokat a helyi általános iskolában. Ezalatt az idő alatt sikerült az olasz testvértelepülésünkkel Montecassiánoval olyan kapcsolatot kialakítani, hogy rajzpályázat keretében több alkalommal vittünk ki magyar gyerekeket Olaszországba és fogadtuk iskolánkban az olasz tanulókat. 2006-ban kereszteltük el iskolánkat egy kedves tanító bácsinkról és neve Farkas László Általános Iskola lett. Igyekeztem a szülőkkel minél jobb kapcsolatot kialakítani. Ez nem volt nehéz, hisz már a tanítványok gyermekei jártak hozzánk. Iskola bált szerveztünk, melynek bevételéből gyermeknapot, kirándulást tartottunk a gyerekeknek. Évkönyvet adtunk ki, naptárt szerkesztettünk a legjobb tanulói rajzokból.

Senki sem próféta saját hazájában – tartja a bibliai eredetű mondás. Nekem talán sikerült egy kicsit, hisz voltak az életutam során nehézségek, de ma azt érzem, hogy önkormányzati, közösségi munkám, munkahelyemen való helytállásomat elismerték, mert 2008-ban megkaptam a „Kelebia Községért” Díjat és azóta is számítanak az aktív tevékenységemre. Pályázatokat írok az egyesületeknek, nyugdíjasoknak, nagycsaládosoknak, tánccsoportot vezetek a nyugdíjasoknál és foltvarrókört szerveztem az érdeklődőknek. Munkáinkat már a környező településeken és a vajdasági barátainknál bemutattuk kiállításokon.

2008-as nyugdíjba vonulásom óta a Kelebiai Hírmondóban minden hónapban megjelenik írásom: Egy tanító tapasztalataiból címmel.

2011-től www.bobemorzsak.blogspot.com névvel blogot vezetek, melyben neveléssel kapcsolatos tanácsokat adok, kipróbált ételrecepteket osztok meg, foltvarrással kapcsolatos mintákat teszek fel és minden fontos eseményről tudósítok, ami a család és a falu életével kapcsolatos.

2015-től a helyi Karitász Egyesület elnökeként igyekszem a rászoruló családok életét segíteni, megkönnyebbíteni az önkéntesekkel. A Római Katolikus Egyházközség jegyzője vagyok már 16 éve.

Most a járvány idején több mint 700 db maszkot varrtam ingyenesen a kelebiai családoknak.

Hitvallásunk: Soha nem lehetsz túl öreg egy újabb cél kitűzéséhez és egy újabb álom megálmodásához!

Családi életünkről:

1971.április 12-én esküdtünk meg Kelebián. Azóta itt élünk a szüleimmel egy nagy családi házban, illetve 2011.óta csak anyukámmal, aki a 89.életévében jár teljes szellemi és fizikai frissességében a korához képest.

Éltetünk büszkeségei a lánykáink és az unokáink. Amikor kérik, megyünk hozzájuk, sok időt töltünk velük. Gyakran jönnek ők is Kelebiára. Szeretjük őket és próbáljuk átadni nekik élettapasztalatainkat. A négy fiú unoka után nagy boldogság a szépséges,kislány, Panna.

Reméljük nem untattunk Benneteket!

Szeretettel: Horváth Zoli, Vida Erzsi