Már korábban írtam a honlapra egy cikket, hogy az olvasás milyen fontos a számomra. Nemrég jelent meg a neves zenész Presser Gábor könyve. Címe csak úgy egyszerűen: Presser könyve. Mivel jókat olvastam róla és maga a szerző mindig a kedvenceim közé tartozott, megvettem.  Valóban nagyon érdekes, élvezetes a stílusa, ráadásul a történések visszaidézték a fiatalságomat. Bőven volt alkalmam a nosztalgiára.

Legnagyobb meglepetésemre a 49. oldalon egy régi, sokat használt vámokmány fényképe „virított.”

Nagyon elcsodálkoztam, hogy pont ebben a könyvben találkozom a „kedves szakmám” egyik jellegzetes okmányával.

A régi kollegáknak nem kell bemutatni az M/Árunyilatkozatot.  A Vámnyugta szerint a vámmentes vámkezelés – a Vámkódex 97.§. (1) bekezdése alapján – 1969. november 9-én a budapesti 7. számú vámhivatalban történt. Sajnos a vámkezelést végző egykori kolléga nevét nem tudtam kibetűzni. A szóban forgó áru egy kötőgép és egy Hammond elektromos orgona volt és egy Lakatos nevű illető hozta be Berlinből.

Presser Gábor leírta – ezt persze mi is tudjuk – hogy abban az időben nem lehetett Magyországon jó minőségű hangszereket vásárolni. Ezért megkérték a külföldön hivatalosan dolgozó magyar zenészeket különféle hangszerek behozatalára. Nyilvánvaló, hogy Presser Pici is a Hammond orgonát vette meg a Berlinből hazatért külszolgálatostól.

Mi jutott eszembe a régi vámokmány átolvasása után? Abban az időben már 1,5 éve viseltem az egyenruhát, elvégeztem az alapfokú szaktanfolyamot és a szépemlékű szobi vámhivatalban ismerkedtem a szakmával. Rég volt, szép volt és igaz volt…

Szob, 2021. március 13.

Kazinczi Ferencné (Bezeczki Judit)