Elköltöztek a fecskék, a gólyák a gyurgyalagok a lakó környezettemből. Idén is láttam a fiókák készülődő gyakorlatait a szülőkkel. A leírhatatlan szépségű élményt minden alkalommal megcsodálom.
Egy ilyen napon érkezett az invitáló javaslat klub vezetőnktől a közösségi találkozóra. Augusztus 26-án 21 fő klubtaggal, és 4 fő unokával Szentkúton, a Nemzeti Kegyhelyen „landolt” kedvenc autóbuszunk Az időjárás nyárbúcsúztató-őszköszöntő ajándéka lehetővé tette, hogy több éves hagyományunkhoz híven, az arra kijelölt helyen, gyertyát gyújtsunk elhunyt nyugdíjas klubtársaink, kollégáink emlékére.
A szent hely természeti gyönyörűségét, a legendák elfogadására épülő egyháztörténeti értékeit látva, mi is az eredetmítosz nyomába indultunk.
1091-ben a Cserhátban bujdosó kunok ellen harcoló bekerített, menekülő Szent László király Szög nevű lovának patája nyomában fakadt, bárdjával kimélyített forrás vizétől a „vöröbölyi” (verebélyi) pásztor eltévedt, néma kisfia, a fák ágai között megjelent Szűzanya segítségével megszólalt, kiáltani tudott apjának, csoda történt. Ma már csak az ismertető táblák jelzései alapján tudjuk felidézni a legenda helyét.
Visszatérve gyönyörködtünk a kültéri oltár mozaik képeiben. Megtudtuk, hogy a mozaikkövek eredeti színűek, Lengyelországból származnak, és a tervezőn kívül 12 olasz mester 1 éjszaka alatt elkészítette a megrendelők megdöbbenésére. A kültéri misézőhely padsorainak elkészítéséhez a maconkai asztalosmester 17 km lécet használt fel és minden padban 25 csavar található.
A szabadtéri séták után betértünk a templomba. A felújított templombelső látványa lélekemelő. Mi is részt vettünk a tanévnyitó szentmisén.
A főoltáron lévő Mária szobor ruhája hófehér színben pompázott. A ruhákat egy közelben lévő asszony minden hónapban más színűre cseréli, saját maga készíti. Néhányan közülünk (a bátrabbak) felkeresték a remete barlangot, jutalmuk a felejthetetlen mátrai panoráma volt.
A szentkúti nyugalom és áhítat ” szigetéről” Kisterenyére utaztunk
Magyarország egyetlen, XVIII. században épült, késő barokk stílusú, 2 saroktornyos, zsindelyes, hagymakupolás Gyürky-Solymossy kastélyban történelmi és népi hagyományőrző értékek vártak ránk.13 hektáros angol parkjában 120 fafajta él, köztük a kanadai vasfa, többszáz éves kocsányos tölgyek, és kínai borókák.
A kastélyban, amely Bátonyterenye város öröksége, ” családi ezüstje”, jelenleg a településhez hosszú időn át kötődő id. Szabó István Kossuth-díjas fafaragó szobrász születésének centenáriumára (2003) rendezett állandó kiállítás látható, „Fába faragott élet” címmel. A mester gyönyörű alkotásaiból láthattuk, hogy hogyan történt a varázslat a körte, dió, és tölgyfával, amely a nógrádi szénmedence bányászati és néprajzi élettörténetét ” meséli ” el.
A kastélyhoz közeli, egykori kiszolgáló. Épületrészben a kisterenyei nyugdíjas klub hagyomány őrzői mutatták be számunkra a kisterenyei népviseletet, a különböző alkalmakkor viselt női, férfi és gyermek öltözékeket, azok darabjait a gyöngyös bokrétától a rámás csizmáig. A bemutatók során népdalokat énekeltek jókedvűen, szeretettel. Négy teremben láthattuk egy korszak néprajzi értékeit. A második teremben már mi is csatlakoztunk az énekléshez, egy dalt meg is tanultunk, rövid idő után táncra perdültünk. Hosszadalmas búcsúzkodás, közös éneklés után mondtunk köszönetet a nem mindennapi fogadtatásért.
Ezúton is köszönjük, hogy ilyen szeretettel vállalták a beöltözést, és beavattak bennünket a palóc népszokások rejtelmeibe.
Kisterenyén még egy órát töltöttünk a fagyizóban, ahol finom fagyikat kóstolhattunk, beszélgettünk, anekdotáztunk a számunkra kialakított teraszon. A téren még megnéztük, az ókori római mitológiában a tavasz és a virágok istennőjének, Flórának szobrát, ifj. Szabó István Munkácsy-díjas szobrászművész ajándékát Kisterenyének.
Egy ilyen csodálatos nap után, amikor „csak a szívével lát jól az ember”, meghatóan, boldog szeretettel vettünk búcsút egymástól, a mielőbbi viszontlátás reményében.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Szilágyi Gáborné, Nógrádi Adóügyi Klub
