Verőfényes napsütésben gyülekeztünk a Kaposvártól 50 km-re lévő Kisbajomban, melyet nem érdemtelenül a „Rinyamente ékszerdobozának” neveznek. Az erdők ölelésében fekvő zsáktelepülés, melyet a Rinya-patak szel ketté, Szelidné Gerencsér Angyalka polgármester asszony kitartó, szívét-lelkét beleadó munkájának köszönheti rendezett, szemet gyönyörködtető kinézetét. A hátrányos helyzetű kisközségben széles utcák és porták, parkosított terek, szilárd burkolatú, virágos utcák, hidak láthatók. A faluban történő fejlesztéseket pályázatok útján elnyert támogatásokból valósítják meg. A vadban gazdag erdőség miatt a vadászok is szívesen látogatnak ide, az Erdei Iskolában és a Czebei-vendégházban egyszerre 50 fő részére tudnak szállást biztosítani.
Rendezvényünket a Hagyományőrző Református Parókia parkjába szerveztük Bosnyák János nyugdíjas társunk ötlete és meghívása alapján, aki feleségével, Ildikóval és két már reggel odaérkezett segítőtársukkal javában főzte az ebédet odaérkezésünkkor. A kemencében sült a helyiek által készített langalló, hogy az ebédig kibírjuk valahogy.
Előtte még a négyfajta házi pálinkából ki-ki ízlése szerint alapozhatott a langallónak.
A polgármester asszony üdvözlő szavai után, vezetésével sétára indultunk, közben mesélt a falu múltjáról, jelenéről és jövőbeni terveiről. A településen gondozott parasztházak, tágas, szépen parkosított terek között haladtunk érintve egy 56’-os helyi eseménynek emléket állító alkotást, Péterfai Ferenc fafaragásos köztéri szobrait, a műemlékvédelem alatt álló 175 éves, felújításra váró Református Templomot, az I. és II. világháborús emlékműveket és a központban álló Polgármesteri Hivatalt és Közösségi Házat. Betértünk a modern, minden kényelmet biztosító, oktatást, fejlesztést segítő eszközzel felszerelt óvodába, melynek tágas teraszrendszere a közelmúltban készült el. A helyi óvónő vezetett körbe bennünket és lelkesen mesélt az intézményről és az udvaron játszó kis lakóiról.
Megnéztük a skanzen területén álló „Rinyakovácsi-házat”, a „Kisbajomi-házat” és a Kocsiszínt, majd bejárva a szintén műemlék-védelem alatt álló Erdei Iskola épületét érkeztünk vissza a Parókiához, messziről érezve az ebédünk illatát.
Az asztalok szépen megterítve vártak bennünket, így nekiláthattunk a fenséges „huszárpörkölt” elfogyasztásának. Az ebédet követően kerítettünk sort hat nyugdíjas társunk születésnapi köszöntésére. Az elmaradhatatlan versek és az ajándékok átadása után jöhetett a hatalmas, házi készítésű, isteni csokoládétorta, melyet volt klubvezetőnk lánya készített. A délutánból hátralévő időben vidám borozgatással és beszélgetéssel töltöttük az időt.
Igazgató asszony ezúttal sajnos nem tudott részt venni a rendezvényen, az általa küldött pezsgőt és édességet a legközelebbi összejövetelünk alkalmával közösen elfogyasztjuk. Üdvözletét továbbítottam a klubtársak felé.
Ismét egy emlékezetes, remek hangulatú, szép napot töltöttünk együtt, gyönyörű környezetben. Jó volt látni a sok mosolygó arcot.
Vajna Ferencné, Somogy Megyei Adóügyi Klub
