Természetesen összetartó csapatunk jól érezte magát, ám a hosszabb távú sétákat nem mindenki vállalta. Így volt ez másnap, szombaton, amikor a környék legnagyobb piacát tekintettük meg, megszemlélve a standokat és persze vásároltunk a különlegességekből saját részre, illetve a hozzátartozóinknak. Fotóim méltán bizonyítják a piaci felhozatalt, a gazdag kínálatot, a kevés vásárlót, akik a városból és a környező településekről jöttek el. Turisták hiányoztak, ezt a közelben lévő borozó is tanúsíthatja, ahol rajtunk kívül nem sokan foglaltak helyet.
Felkészülést az ebédre a borozónál ejtettük meg, Inkább ott várakoztunk, mint az ebédlő előtt. Rövid ejtőzést követően három órakor lesétáltunk hárman, mert más nem vállalta a Tófürdőre, ahol az elmúlt év óta is mintha megállt volna az idő, mert a Főbejárat előtt ugyanaz az összevisszaság építkezés fogadott bennünket. Kerülővel értük el a bejáratot, majd a kedvezményes jeggyel máris az öltözőben vetkőztünk és irány a tó, ahol egy nagy kört tettünk. Többiek nem vállalkoztak az úszásra, igaz nem volt olyan meleg a víz, mint nyáron, de az úszással tűrhető volt, viszont a belső dagonyázást nem kívántuk, bár nem láttam senkit a belső térben. A fürdőzők száma röpke körültekintéssel sem érte el a negyven főt.
A tóban történt testedzést követően száraz torokkal a „szemaforos vasutas” vendéglőben egy nagyon finom vörös borral öblögettünk. A piactér felé vettük az irányt, mivel a lépcsőn való feljutást nem vállaltuk, a lejtős úton könnyebb megközelíteni a Park utcát. Nagyon kevés emberrel találkoztunk, szinte üresek voltak az utcák.
Vacsorát követően összehívtam a „Nőtanácsot” a fiúkkal együtt és a köszöntő elhangzását követően kitárgyaltuk a két nap eseményeit. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy érdemes volt a hét végi kikapcsolódás, a nem társult klub tagjai sajnálhatják, hogy nem tartottak velünk. Vasárnap a reggelit követően rövid városi séta következett, Lekísértük a Edit asszonyt a buszpályaudvarra, visszafelé könyvet vásároltunk. Csomagjainkat elhelyeztük az autóban, mivel tíz órakor el kellett hagyni a szobánkat kulcsot leadtuk a recepción.
Ebédet öten kértünk, nagyon ízletes paradicsomleves és göngyölt hús volt burgonyával és savanyúsággal. A desszerthez kértünk kávét, amit ezúton is köszönök, mert a büfé nem volt nyitva, hisz rajtunk kívül páran maradtak a Gyógyházban. A vasárnapi ügyeletet tartó konyhai személyzettől történt elköszönést követően az autóval Mosonmagyaróvár felé vettük az irányt. Keresztlányunk kisfiának átadtuk az ajándékkönyvet, a névnapját ünneplő hároméves Benedek azonnal belelapozott. Boldogan hangos kacagással, tetszéssel felfedezte fel öregnéne őzikéjét. Gazdag és élménydús három napunk volt, kellemes időben, kellemes vendéglátással, kellemes klubtagokkal.
Jáni Lajos
