Ahogy sorban érkeztünk, rögtön világossá vált, hogy a programpontok témája szoros korrelációban van a megjelentek létszámával.
Nagy a sürgés-forgás, utolsó simítások az átrendezett tanácsteremben, most babakiállítás helyszíneként teljesít. Az asztalok körben – négyszögesítve – a falnál, és már rajtuk sorakoznak a kiállított tárgyak, nagytöbbségében a már említett babák. Most jut eszembe, hogy a létszámjelentéssel adós maradok, de ennyi babát még soha nem láttam ilyen koncentráltan egy nem is kicsi helyiségben. A rendezés elsődleges szempontjává vált, hogy a kiállítási anyag elférjen. Aztán! Ez egy gyűjteményes anyag, a felhívásra több kiállító – mármint klubtárs – is jelentkezett, de a gyűjtemény gerincét vendég kiállítónknak köszönhetjük. Ő név szerint Szabó Jenőné Erzsike, Litkéről, Vargáné Erika klubtársunk ismerőse. A konkrét adatokra még visszatérek, de világos, hogy a mai klubnap – minden formalitást mellőzve – azzal elkezdődött, hogy beléptünk a terembe. A kiállítók rendezgették kincseiket, a többiek becsatlakoztak hozzájuk, segédkezés, javaslatok, meg főleg a babázási emlékek-élmények megosztása zajlott. Különböző életkorú, gyártási idejű, méretű, anyagú, ruházatú, felszereltségű babák érkeztek, a végére egy menő kiállítás lett az eredmény. Közben olyan fogalmak jöttek elő, mint pld. karakterbaba, amit azelőtt nemigen használtunk, de rögtön láttuk, hogy mit takar, méghozzá sorozatban. Aztán a jegyzett baba, a tarkón található származási tanúsítvánnyal. Volt, aki a gyerek bútorát őrizte meg és azt hozta el nekünk.
Közben kávéztunk, pattogatott kuki, és a terem másik részében az asztalok székekkel is elrendezésre kerültek, a kivetítő is áthelyezve, a klubnapunk előadásos programpontjára.
Leültünk a helyünkre, és most már teret kapott egy formális klubnap-megnyitó. Motyovszkiné Grétike klubvezetőnk üdvözölt bennünket, ismertette a menetrendet.
Az első pont előadás, amihez az előadónk is megérkezett, Lopatovszki Csaba, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Nógrád Vármegyei Szervezetének titkára, volt kolléga és munkatárs. Előadásának címe: Horváth Endre, Palóc-ország rézmetszője.
Hmmm…. Rézmetsző! Az ember elmegy egy ilyen dolog mellett, aztán meghallgatja Csaba előadását, és rájön, hogy teljes tévedésben élt eddig. Merthogy papírpénzekről ennyi mindent (meg)tudni, meg azoknak a történetét megismerni, méghozzá úgy, hogy szűkebb régiónk mesterének keze-nyoma által jöttek létre! És már tudván azt, hogy a papírpénz nem biztos, hogy a múlté!
Csak nagyon röviden, Horváth Endre grafikusművész a múlt század első felében élt és tevékenykedett, fiatalon Balassagyarmaton lakott és tanult. Rézmetszőként sok-sok pengő és forint képét köszönhetjük neki, amelyeknek a – főleg női – modelljeit gyakran a palóc vidéken élő emberek közül választotta.
Következő programunk keretében a babakiállítás anyagának fő prezentálója, Szabó Jenőné, Erzsike mutatkozik be hivatalosan is.
Mesél kicsit magáról, persze babagyűjtési megközelítésből. Hogy is kezdődött? Mert amikor a lányainak beszerzett babák kapcsán kiderül, hogy a lányok nem olyan babázósok. Így azok maradtak az övéi, és egyre másra kerültek melléjük. Helyre pofozta őket, új ruhákat kaptak, vagy éppenhogy felújította őket. Ennek híre ment, és a folyamat már megállíthatatlanná vált. Mára valódi problémává nőtte ki magát a babák elhelyezése.
A klubunk ajándéka Erzsike számára egy vendégkönyv, amelybe mindnyájan beleírhattuk a kiállítás generálta érzéseinket.
A gyűjtemény természetesen megtekinthető volt a hivatali munkatársak számára is, akik ezúttal ebéd idejüket erre szánhatták.
Továbbá egyik klubtársunk-kiállítónk ismeretsége kapcsán egy kedves iskolás osztályt is vártunk babagyönyörködésre.
Lejegyezte: Tanács Erzsébet klubtag
