NAV NYOSZ ’30 túrasorozat beszámoló 2. – Pilis

Kedves nyugdíjasok!

Ígéretünkhöz híven megcsináltuk a NAV NYOSZ 30 éves évfordulójára rendezett túrasorozat második állomását, a Pilisszentlászlói körtúrát. A két héttel korábbi csípős időjárásnak nyoma sem volt mára, és a napsütésre sem lehetett panaszunk.

A kiírásban rögzített időpontban, a Batthyány térről induló HÉV-vel érkeztem Szentendrére, ahol már a korábbi szerelvénnyel érkezett két túratársam várt. Három korábbi túratársunk nem érkezett meg- tegnap lemondták a túrát- így Szentendrén hárman szálltunk fel elsőként a Pilisszentlászlóig közlekedő 870-es Volán buszra, ami indulásra teljesen megtelt turistákkal és szombati piacos bevásárlást intéző nyugdíjasokkal. Közel fél órás buszozás után szálltunk le Pilisszentlászlón a Felszabadulás utcai megállóban, ahonnan néhány perces sétával felkerestük az indulásként megadott pontot, a Kis Rigó Vendéglőt, ahol egyébként az Országos Kéktúra egyik pecsételő helye is található. Miután megállapítottuk, hogy a Közép-magyarországi Régió Adóügyi klubjaiból gépkocsival senki ismerős nem érkezett a túrára, elindultunk a túrára.

Még mindig rejtve van az erdő és a természet tavaszi zöldellő arca, de már jobban megmutatta magát, mint két hete. Utunk során most is találkoztunk túrázókkal, de szerintem lehettek volna többen is. A túra első harmadában emelkedők, lejtők váltották egymást, és az út gyakran göröngyös volt, és most is sok helyen találkoztunk kitermelt farönkökkel, amik ugyan rendezetten voltak az út mellé lerakva, de a fakitermelés hulladékai bizony nem a legszebb látványt nyújtották.

Egyik túratársam nordic walking botot is hozott magával, így volt lehetőségem a korábban egy alapozó oktatáson „megtanult” nordic walking mozgást gyakorolnom. Nem tudom, hogy ezt a sportot hányan gyakorolják rendszeresen tagjaink közül, de saját tapasztalatból tudom mondani, hogy a helyesen végzett nordic walkingozás nem is olyan egyszerű és könnyű- mint azt sokan gondolnák-, de hogy hasznos, az biztos!

Túránk során madarakat ugyan ritkán láttuk, de csicsergésük, énekük szinte végig hallható volt. Mostani túránk alkalmával – az Akasztó hegynél- is láttuk a Dunakanyart, csak most a Dömössel szemközti oldalt.

Itt is pihentünk néhány percet, majd folytattuk az utunkat a Király-völgyig, olykor igencsak meredek lejtőn haladva, vízmosást is keresztezve, de a látvány, a tiszta levegő minden nehézséget elfeledtetett velünk. A Sikárosi erdészháznál tértünk rá az Országos Kék túra útvonalára, ami aztán visszavezetett bennünket a Kis Rigó vendéglőhöz, túránk végállomására. Pilisszentlászlóról a menetrend szerinti autóbusszal utaztunk vissza Szentendrére, majd onnan busszal, illetve HÉV-vel Budapestre.

Köszönöm a megjelent túra társaknak a részvételt, és remélem: jól érezték magukat!

A Szövetség Facebook oldalán 25-én este olvastam a Fővárosi Pénzügyőr Klub és a Dunakanyar Pénzügyőr Klub Motivált kirándulásáról a beszámolót, ami azért megnyugtatott, hogy van igény a szabad levegőn való együttlétre, kirándulásra!

A kirándulás bárki számára elérhető, „könnyed” séta, a túra már komolyabb fizikai és pszichés testedzést, teljesítményt jelent. Lehetséges, hogy Szövetségünk tagjainak életkorát, edzettségét figyelembe véve, érdemes módosítani a kiírást, és inkább a kirándulás felé kell közelíteni az útvonalakat a következő alkalmakkor?

Veress László