Éves programunknak megfelelően október 8-án Budapestre kirándult a Baranya Megyei Nyugdíjas Klub bátor kis csapata. Ennek során most a Róth Miksa Emlékházat és a Magyar Tudományos Akadémia 200 év kincsei tárlat meglátogatását szervezte meg reszortfelelősünk.
Napunkat kissé izgalmassá tette az időjárásfelelős, hiszen a hosszú, forró nyár és a meleg indián nyár végét jelezték zivatarokkal, lehűléssel. A hűvös reggelen mindenkinek a jól esett a szervezőnk által biztosított welcome drink. Így jó hangulatban, hamar eltelt a Pécs-Budapest vonatút, most már mindenkit meglepett a jelentős késés nélküli érkezés.
Ezt követően első utunk ahhoz az emlékházhoz vezetett, amely Róth Miksa, a XIX-XX. századi zsidó családban született üvegfestő és mozaikművész életét és munkásságát mutatja be. A művész lakása ma egy szépen felújított múzeum a Nefelejcs utcában. Itt egy lelkes vezető által ismerhettük meg a művészt, családját, munkásságát, és nem utolsó sorban munkáinak szépségében gyönyörködhettünk. Vállalkozószellemű nyugdíjas társaink még rajztehetségüket is kipróbálhatták.
A remek tárlatvezetés után a ház udvarán megpihenve éhségünket is csillapíthattuk az otthonról hozott szendvicseinkkel, miközben megoszthattuk élményeinket.
A következő állomásunkat célba véve nekivágtunk belvárosi túránknak, melynek során egy Duna-parti sétával kerestük fel a Magyar Tudományos Akadémia patinás palotáját. Útközben megcsodálhattuk Buda panorámáját, és fotózkodtunk József Attilával is.
Időben érkeztünk, így jutott idő egy kis kávézásra, míg idegenvezetőnkre vártunk, aki a harmadik emeleten megnyitott ”Borúra derű – A 200 éves Akadémia kincsei” kiállítás háziasszonya. A bátrabbak gyalogszerrel a palota díszlépcsőjén, míg a fáradtabbak lifttel jutottak fel a tárlatra. Itt vezetőnk sok érdekességet mesélt el az Akadémia megalakulásától napjainkig, illetve az akadémiai palota létrejöttéről. Megnézhettük a vezetők arcképcsarnokát, illetve számos eredeti nagy értékű könyvet, dokumentumot és egyéb tárgyat tekinthettünk meg, többek közt Vörösmarty Mihály sakk-készletét, a Kőrösi Csoma Sándor síremlékéről készült fotót, amely Széchenyi István asztalát díszítette, Radnóti bori noteszét, Arany János kapcsos könyvét, a Petőfi által viselt kokárdát, amely Szendrei Júlia kezéből származik, de kiállították Karikó Katalin Nobel-díját is.
Ez a programdús napunk is hamar véget ért. Vissza kellett térni a vasútállomásra, hiszen tudjuk, „a vonat nem vár…”. Pedig a tudomány palotájában még sokáig el tudtunk volna időzni, köszönhető ez jól felkészült vezetőnknek is.
Úgy gondolom, ezen a napon ismét maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Senkinek nem volt oka megbánni, hogy velünk tartott ebben a kissé hűvös, borongós időben. A programot csak javasolni tudom más kluboknak és minden érdeklődőnek, hiszen ezt a tárlatot mindenkinek látni kell, hogy megismerje, felelevenítse magyarságunk nagyjait, egykori értékeit.
Fischer Péter
Baranya Megyei Nyugdíjas Klub
