A március 12-re meghirdetett börzsönyi túrán senki nem vett részt a közép-magyarországi régió klubjai közül. Most viszont, gyönyörű tavaszi napon a Főváros és a Dunakanyar klub tagjai, negyvenen gyűltünk össze a 21-es buszra várva, hogy fent, a Svábhegy tetején, ami valójában már a Széchenyi-hegy, szóval a Normafa közelében egymást bevárva megkezdjük túránkat Gampe Tibi vezetésével. A részvételi díj begyűjtésében Barna Tamás jeleskedett. Nagy örömünkre az örökifjú Balassa Ili is eljött, bár ő lent várt bennünket, a célállomásnál. Ha gonoszkodni akarnék, ehhez a „túrához” igazán megvolt a motiváció…! Az út végén ugyanis, Budakeszin, a makkosmáriai Angyalok királynéja kegytemplom melletti réten már komoly előkészületek folytak fogadásunkra. Mire leértünk a nem túl hosszú, kényelmes túraösvényen teljesített sportvállalás után, már csak a finom sült hagyma illatát kellett követni a réten.
Hagyományos programja ez a két klubnak. Amikor megszűnt a pénzügyőr nyugdíjasok számára a testületi autóbusz igényébevételi lehetősége, akkor merült fel, hogy itt, Budapest környékén is tudunk programot szervezni, tömegközlekedés segítségével. Még Netye Misi ötlötte ki a Makkosmária úticélt, a mindig lakomával végződő kirándulást. És ez így megy 2010 óta, olykor évente két alkalommal is. Volt rá eset, hogy télen mentek ki a klubtársaim, akkor még jobban eshetett a forraltbor, ami a tea mellett most is szerepelt a menüben. Nem is tudom miért, én most voltam először, de talán nem utoljára…
Népes kirándulócsoportok számára állították fel azt a tetővel ellátott pihenőhelyet, ahol most megterített hosszú asztal várta a kirándulókat. Papírtálcán gyönyörű szelet húsos szalonna, kenyér, az asztal végén egy fazékban forralt bor, a másikban forró tea. A gázpalacktól kezdve az összes hozzávalóig mindent Csík István barátunk, klubtársunk vitt ki gépkocsijával a helyszínre, és ő volt a séf, aki a hagyma, a szalonna után végül a finom kolbászdarabokat is megsütötte nekünk. A kipakolásban, az asztal megterítésében (fehér papírból még abrosz is került), és amiben még kellett, segítőtársai voltak Kardics Antal és Bogschütz Károly. Egyszóval, köszönjük fiúk!
Az itt is megnyilvánuló bosszantó emberi gyengeségekről részletesebben akartam írni, de aki részt vett már svédasztalos étkezésben, sejti, hogy miről is lett volna szó… A lényeg, hogy remekül éreztük magunkat, jókat beszélgettünk, friss levegőn voltunk, sütkéreztünk. Közeledvén a választáshoz, vehemens politikai vita robbant ki, ami nem tudott igazán kibontakozni Szabóné Marika Dunakanyar klubvezető erőteljes és jogos fellépése miatt. Ahogy a klubnapokon, úgy a szabadtéri programok során is tilos e téma, s ezt a NAV NYOSZ alapszabálya is tartalmazza. Azért találkozunk, hogy jó érezzük magunkat egymás társaságában, még ha más nézeteket is vallunk bizonyos kérdésekben!
Érdekesség, vagy talán pénzügyőr kluboknál természetesnek tekinthető, hogy míg a kirándulók többsége nő volt, a szervezést, lebonyolítást öt férfi klubtársunk vállalta. (Az otthoni hagymaszeletelést persze Csík Márta végezte.)
Köszönjük a szervezőknek a rólunk való gondoskodást!
B. Gados Júlia
