Tavaly nyáron egy napot szenteltünk Miskolc város megismerésére. Mondanom sem kell, hogy a kirándulás igen jól sikerült, de a város szebbnél-szebb nevezetességeit lehetetlen bejárni egyetlen nap alatt, ezért úgy döntöttünk, visszajövünk.
A mai nap első felét Miskolc és környéke ipara történetének szenteltük. Egy kellemes erdei vonatozással értünk el Újmassára, ahol megnéztük a Massa-múzeumot, Fazola-őskohót, műhelyt és skanzent. Továbbá egy igen figyelemre méltó előadásban ismertük meg a miskolci vasgyártás történetét, valamint Fazola Henrik szerepét ezen iparág alapjainak megteremtésében.
Ezt a mindannyiunk számára megragadó ipartörténeti barangolást egy kis erdei sétával folytattuk a még inkább lebilincselő környezetben, érintve a lillafüredi Palotaszállót és a Hámori tavat. A közeli Csillebérc korai ifjúságunk emlékeit, az úttörő-éveket elevenítette fel bennünk, aminek hatására a százéves fák ölelésében gyalogolva még azok a klubtársaink is fennhangon énekelték a „Minta mókust”, akit eddig még soha nem hallhattunk köreinkben énekelni. Ebben az emelkedett hangulatban érkeztünk meg a felsőhámori völgyben található Kohászati Múzeumba, az egykori Kancellária épületébe. A tárlaton nyomon követhettük a magyar és az egyetemes vaskohászat fejlődéstörténetét az ókortól a XX. század végéig.
Utunkat autóbusszal folytattuk tovább Miskolc belvárosáig. A Petőfi téren eredetileg az 1600-as évek elején fából megépített és az évszázadok folyamán többször megújult deszkatemplomot láttuk. A bátrabb kíváncsiak a templom harangjait egészen közelről, a toronyban is megszemlélték. Az autóbusz-állomás felé véve az irányt még betértünk a Nagyboldogasszony Görögkatolikus Székesegyházba is.
Kellőképp feltöltődve a mai nap látnivalóival, teletűzdelve humorral, jókedvvel a hazafelé induló buszra várakozva már a következő kirándulást, úticélt tervezgettük. Miskolc, jövőre is visszajövünk!
Eger, 2024. augusztus 22.
Papp Mária
NAV NYOSZ Egri Adóügyi Nyugdíjas Klub
