Két csoportnak szerveztem azonos programot Mezőkövesdre, a matyók fővárosába – 20-20 fő részvételével. Szeptember 24-én magam vezettem a csoportot, 25-én pedig Angyal Vali klubtársunk.
A Keleti pályaudvaron a Hernád IC-re az első vágánynál lehetett felszállni, ez már egy gyalogló gyakorlatnak számított. Mezőkövesre érkezve éppen, hogy elértük a Volán buszt, ami a vasútállomástól a városközpontba, a Szt. László térig vitt el.
Itt található a Szt.László katolikus templom Takács István híres freskóival, valamint a Matyó Múzeum, melyet délután tekintettünk meg. Áthaladtunk a Hősök terén az 56-os emlékmű előtt. A Hadas városrészt céloztuk meg első programként. A had atyafiságot jelent, mivel itt rokonok és barátok éltek, laktak hosszú ideig. A Látogató központban becsöppentünk a matyó világba. Itt interaktív formában testközelből vehettük szemügyre a matyó viseleteket. Készített mindenki szelfit, matyó fejkendővel, szoknyával vagy kalappal. Ezeket a felvételeket meg is kaptuk rögvest email-ben. A matyó örökség felkerült 2012-ben az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének UNESCO listájára.
A Kisjankó Bori emlékházban megtudtuk, hogy a tájházak korábban lakóházak voltak. Most pedig múzeumként szolgálnak és bemutatják a 150 évvel ezelőtti berendezéseket. Ilyen a bebúvós ágy, a bölcső, a búbos kemence. Bori néni, a népművészet mestere rajzolta le és nevezte el a száz rózsát, mint autentikus Matyó motívumot.
A Bútorfestő tájházban szép ládákat és dobozokat láttunk. A Hímző tájházban csipkés terítőket lehetett (volna) vásárolni. A Mézeskalács tájházban frissen sült puszedlik csalogattak. De jól esett a kávézgatás a kerti asztaloknál. A Turul étteremben foglaltam asztalt és állapodtam meg előre kétféle menüben, ami ízletesnek és bőségesnek bizonyult.
Ezután következett a második attrakció a Matyó múzeumban. Az 50 perces tárlatvezetést egy tősgyökeres mezőkövesdi családból származó, mosolygós fiatalasszony tartotta. Megismerkedhettünk azokkal a matyó hímzett, díszes ruhákkal, melyeket a különböző életkorú hölgyek és urak hordtak keresztelők, lakodalmak és temetések alkalmával. A matyók valójában nem urak voltak, hanem nehéz sorsú földművesek, kisbirtokosok és sommások, akik mások földjét művelték meg. A művelődési házban a hímzés pályázat nyerteseinek kiállítása már csak hab volt a tortán. 5 km gyaloglás, háromórás vonatozás.
A négy órás Hernád IC-vel tértünk vissza Budapestre, egészséges fáradtsággal és élményekkel megrakodva.
Péchy Zsolt, vezetőségi tag
A második csoportnak nem volt sajnos szerencséje az idővel. Még viszonylag „csendes”, esőmentes időben indultunk, de sajnos egyre jobban esett, ami miatt nem adatott meg a Hadas városrész megtekintésekor a „kiülős” kávézás, az eresz alatt ácsorogva vártuk be a „vásárló” társainkat. A mi csoportunk volt a „Kerámia készítő” tájházban is, ahol egyedi szörpök, lekvárok, melegszendvicskrémek vásárlására is volt lehetőség.
Az ebédkor a jó meleg leves segített egy kicsit átmelegedni. Szerencsére, mire beértünk a Keleti pályaudvarra Budapesten már nem esett.
Kárpótolt bennünket a sok szép látnivaló, és így mi is nagyon jól éreztük magunkat.
Mellékelek egy pár általunk készített képet is, melyek végén a Hadasban „csak plakáton”, további Matyóföldi a Matyó népművészetet bemutató lehetőség látható.
Köszönjük a szervezést és mindkét csoportvezető munkáját.
Zelenka Ildikó, klubtag
