Mauritiusi emlékek

Csőkör Éva társunk családi kapcsolatai révén néhány hetet tölthetett az Indiai Óceánban található Mauritiusi Köztársaságban. Élményeiről, benyomásairól fotókkal illusztrál élménybeszámolóval örvendeztetett meg bennünket.

A szigetállam először holland, majd francia, végül angol gyarmat volt. 1992-ben vált ki a Brit Nemzetközösségből, azóta köztársaság az államformája. A lakosság nagyobbik hányada indiai származású, beszélt nyelve a kreol. Érdekesség, hogy nincs hivatalos nyelvük. Közigazgatásban, oktatásban az angol és francia érvényesül.

A népesség sokszínűségéből adódóan a kultúra és a vallás is sokszínű. Ugyanez érvényes a gasztronómiára is. Étkezés az ősi kultúrát követi, kézzel étkeznek. Régebben pálmalevélre tették az ételt. Fő táplálék a hús-rizs-burgonya variációkból áll. Sokféle zöldség és gyümölcs terem a szubtrópusi éghajlaton, ezek színesítik az étlapot.

Az éghajlat és a talaj a cukornád termesztésének kedvez; az ország cukrot, rumot és teát exportál a nagyvilágba. A mindennapi élethez szükséges termékek szinte mindegyike importra kényszeríti az országot. A behozatalt segíti az alacsony (15%-os) áfakulcs, de a gyógyszert pl. 0 % adó terheli. Magyar vonatkozás, hogy az első autópályát 1970-ben magyarok munkások építették.

A sziget jelentős része vulkanikus kőzet és fekete korall veszi körbe.  A sziget déli részén gyönyörű zuhatagokat látni. Gyakori a trópusi ciklonok kialakulása. Ennek érkeztére komoly jelzőrendszert alakítottak ki, így nem éri felkészületlenül a lakosokat.  Éva is megélt egy ilyen természeti jelenséget, mikoris 5 napig nem mozdulhattak ki a házból. Kint tomboltak az elemek és hatalmas pusztítást végeztek. A ciklon szemében 346 km/h erősségű szelet regisztráltak.

Az emberek egyszerűen élnek, kedvesek, barátságosak egymással és az idegenekkel szemben is. A családi összetartás is erős. Évát szerető gondoskodással és figyelemmel vette körbe a vendéglátó család. A sokszínű népességnek köszönhető, hogy rengeteg ünnepük van. A természettel békében élnek. A házakban gekkók tanyáznak, ők szedik össze a bogarakat.

Az egyszerű, szürke színű házak generációról generációra öröklődnek.  Az átlagos szigetlakó nagyon egyszerűen él, nincsen nagy igényei.

Az iskolarendszer fejlett, gyermekbarát, ahol játékos formában folyik az oktatás. Angol módra egyenruhát viselnek az iskolások.

A remekül felépített és illusztrált élménybeszámoló után számtalan kérdés fogalmazódott meg bennünk. Éva töretlen lelkesedéssel igyekezett kíváncsiságunkat kielégíteni.

Köszönettel tartozunk az élvezetes előadásért, a képzeletbeli mauritiusi utazásért!

Pap Éva Mária vezetőségi tag