Március a veszprémi adóügyi klubban

Márciusi klubdélutánunkat a szokásos helyen az AGÓRA Kulturális központban tartottunk. Ferencsik Éva klubvezető köszöntője után Benyovszky Marci vers-és prózamondó társunk vette át a szót. Szép szavakkal, versekkel köszöntötte a klub nő tagjait, majd tavaszköszöntő következett. Ügyeskezű társaink finom süteményekkel, ropogtatni valókkal járultak hozzá a kellemes hangulathoz.

Közben megérkezett vendégünk – Takács Miklós – Balatonfüredről. Miklós az elmúlt évtizedben több alkalommal kalauzolt bennünket Horvátországban az abbáziai riviérán.  Utazási lehetőséget hozott, május végére. Felelevenítettük korábbi közös utazásaink emlékeit, a remek programokat, kellemes kirándulásokat.

A klub programtervében szerepelt a Veszprém és Várpalota között fekvő Sóly település meglátogatása. Szép tavaszi időre ébredtünk és várakozással indultunk menetrend szerinti autóbusszal a kb. 550 lelket számláló kis község felfedezésére.

A település több mint egy évezredes múlttal rendelkezik.  Ásatások bizonyították, hogy már a honfoglalás előtt is lakott volt. Jelentősége Szent István király uralkodása alatt nőtt meg.

Első utunk a református templomba vezetett, ahol a presbiter asszony fogadott bennünket. Mesélt a falu és a templom történetéről. A Koppány elleni 997-ben zajlott csata alatt kísérői itt őrizték a fiatal Vajk herceget.

Győzelme után István kápolnát emeltetett Sólyban, a települést pedig – mint királyi birtokot – kiemelte a kialakuló közigazgatási rendből és sajátjaként kezelte. A fogadalmi kápolnát a Kr. u. 1009-ből származó királyi okirat az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik.

Az eredeti templom két alkalommal került átépítésre, bővítésre. Először a középkor közepén bővült, majd 1902-ben megépült a torony is. Az építkezések során sikerült megőrizni az eredeti épület köveit, a II. András uralkodása alatt készült falfreskók részletei a mai napig megtekinthetőek.

A XVIII. – XIX. században a Séd patak 2 természetes és egy mesterséges ágára 4 malmot építettek, melyek közül 1 papírmalom volt. Romjai ma is megtalálhatóak a község szélén. Jelentős volt a ciszterciek birtokában lévő szőlőkultúra, mely sajnos 1880-ban filoxéria járvány áldozatául esett.

Kirándulásunk következő állomása egy, a falu szélén álló dombocska volt. Megnéztük azt a fából készült 12 m magas kardot, melyet István és Koppány csatájának emlékére állítottak. Az eredeti 1998-as kard villámcsapás és korhadás következtében eldőlt, helyére újat állítottak. Külön érdekessége, hogy a világ legmagasabb fából készült kardja.

Utunk tovább, a Kálvária dombra vezetett. Sajnos a kő építmények fülkéi üresek, de így is érdemes volt megnéznünk.  Élveztük a távoli dombok, hegyek látványát is.

Az évszázadok alatt megnövekedett katolikus lakosság számára a zirci apátság u.n. iskolakápolnát építtetett, mely 1910 – 1974 között iskolaként funkcionált. Hétvégente, ünnepekkor pedig katolikus templomként működött, és működik a mai napig.

Közel egy óránk volt a hazafelé tartó autóbusz indulásáig. Padokon ülve élveztük a melengető napsütést, a nyugalmat. Aki inkább hűsölni szeretett volna, a közeli kultúrházban pihenhetett, ahová az ott dolgozók invitálták megfáradt társainkat.

Nagyon jól éreztük magunkat, jól sikerült kirándulásban volt részünk. Az égiek is velünk voltak a ragyogó napsütéssel.  A tagság közel ¾ része ismerkedett meg ezzel parányi, de sokat látott, megélt kis községgel.

Külön köszönet klubtagunknak – Tilingerné Jolinak – aki sólyi kötődése révén jól ismeri a települést és önkéntes idegenvezetőnk volt a túrán.

Pap Éva Mária vezetőségi tag