Az előre elfogadott terveknek megfelelően az áprilisi budapesti Vasúttörténeti Múzeum után ismét egy vasúti emlékkirándulást szervezett reszortfelelősünk. Ezúttal a Baranyai dombság lankái között megbúvó kis sváb faluba vezetett utunk. Itt a programunk fő attrakciója a 115 éves Pécs-Bátaszék (MÁV 64-es) vonal egykori ékköve volt, a palotabozsoki vasútállomás. Innen az utolsó vonat 2003-ban ment el. Ettől kezdve hanyatlás követezett, de a falu polgármesterének és lelkes vasútrajongó csapatának, valamint a falu lakosságának köszönhetően folyamatosan megújult, míg mára Vasúti Múzeumként kelt új életre. Programunkra szép számmal akadtak érdeklődők.
Sajnos az időjárás némileg keresztülhúzta aszámításainkat, hiszen beköszöntött a csapadékos, hűvös ősz. De csapatunk lelkes tagjait az időjárás megváltozása nem tántorította el, szép számmal gyülekeztünk a pécsi autóbusz-pályaudvaron. A tranzitállomásunkon – hiszen Pécsről átszállással lehet csak eljutni Palotabozsokra – nyakunkba zúduló hűvös és bőséges csapadékot a szervezőnk által biztosított welcome drink ellensúlyozta.
Megérkezésünk után a falu polgármestere, Ludvig Károly fogadott bennünket, aki lelkes vasútrajongóként vállalta csapatunk vezetését, ezért hálásak vagyunk neki.
Első utunk az állomásra vezetett, ahol élményszerű előadást hallhattunk a kis falu első emberétől az állomás, a vasútvonal múltjáról, jelenéről és jövőjéről, illetve magának a településnek az életéről, mindennapjairól. Megtudtuk, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy az 1911-ben épült állomáson most az eredeti külső megtartása mellett egy felújított kis múzeum található gazdag vasúttörténeti anyaggal. Ráadásul az élményoktatás után még kipróbálhattuk a vasúti hajtányozást is a már felújított, szinte újjáépített pályaszakaszon. Felszállhattunk egy az 1920-as évekből való vonat első és másod osztályú kocsijaiba. A vasutas tányérsapka felpróbálásával kis időre akár állomásfőnökök is lehettünk. Közben az állomás tarka macskája is megtalálta a kedvencét a csoportunkban.
Majd visszasétáltunk a faluközpontba, ahol várt minket az előzetesen megrendelt, a helybeli ízeket felvonultató finom töltött káposzta és igazi, hamisíthatatlan sváb sült kolbász. Az ebéd jóízű elfogyasztása után polgármester úrnak köszönhetően megtekinthettük a helyi római katolikus templomot belülről, erről hallhattunk néhány érdekességet. Közben láthattuk az Ulmból érkezett svábok emlékoszlopát.
Utolsó állomásként a sváb tájházat tekintettük meg, ahol a svábok szokásaival, ruháival és az elmaradhatatlan kendőjükkel ismerkedtünk meg. Vezetőnk édesanyja még két igazi sváb nótát is énekelt nekünk, ami fokozta az élményt. De értesültünk a svábok szomorú kitelepítéséről, Bozsok elhagyásáról és az új lakosság – székelyek és felvidékiek – betelepítéséről. Sajnos időnk rövid volt, és mivel újabb monszuneső közeledett, ezért a tervezettnél némileg korábban indultunk haza. A kétszeri átszállás egyike Mohácsra esett, így a hídépítést is megcsodálhattuk.
Úgy gondolom, ezen a napon ismét maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. A nyugdíjas klub HŐS csapata ismét bizonyította, hogy kirándulni minden időben lehet és érdemes. Hiszen nincs rossz idő, csak rossz túrázó. A programot jó szívvel ajánljuk más kluboknak is, melynek megvalósításában szívesen vállaljuk a segítséget, közreműködést.
Fischer Péter
Baranya Megyei Nyugdíjas Klub


