Lónyán jártunk, a Bereg apró falvában, ahová gróf Lónyai Menyhért síremlékének megkoszorúzása kapcsán látogattunk el gyakrabban pár éve. Miként A Mi Lapunk 2017. szeptemberi számában arról Tánczos Imre, a Szövetség akkori titkára beszámol, a NAVNYOSZ kezdeményezésére a Magyar Királyi Pénzügyőrség megalakításának 150. évfordulója alkalmából az egykori pénzügyminiszter családjának sírkápolnájában helyeztük el az emlékezés koszorúit.
Egy év múlva, 2018 szeptemberében már arról tudósít A Mi Lapunk, hogy fényes ünnepség keretében adta át Varga Mihály pénzügyminiszter a felújított kápolnát (a tető kicserélésére újabb egymillió forintot felajánlva) Jelentős szerepet vállalt ebben a kapcsolat teremtésben Czikora András, a Szövetség akkori elnöke.
Természetesen a koszorúzás most sem maradhatott el, de nem ez volt utazásunk elsődleges célja. Dr. Kaizinger Tibor, a közelmúltban visszalépett NAVNYOSZ-elnök kezdeményezésére gyűjtés kezdődött a nyugdíjasok körében, gyerek és felnőtt ruhák, könyvek, játékok tárgykörben. Köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, aki fáradságot nem kímélve eljuttatta adományait. A Mátyás utcai iroda volt a gyűjtőhely, ahol szortírozás és bezsákolás után felkerült az adomány a szállítóeszközre, és irány Lónya. Az összegyűlt készpénzen írószereket, iskolában fontos eszközöket vásárolt Kuczikné Borbély Magdi titkár és Szabóné Marika elnökségi tag.
Mindezeket a Veres László elnök által vezetett furgonnal szállították Kováts Gertrúd óvó kíséretével. A másik gépjármű egy mikrobusz volt, ezt Princz György vezette dr. Kaizinger Tibor társaságában. Magdi és Marika mellett helyet foglalt még a hátsó üléseken Csík István, Jung Istvánné Margó, Kardics Antal és BGJ. És csak repesztettünk távoli úti célunk felé…
Amikor először találkoztam Nagy Ernővel, tanító volt a helyi iskolában. Ma már polgármester úrként tisztelhetjük. Cipeli a keresztjét, az egyre fogyatkozó lélekszámú határ menti falucska ügyes-bajos dolgainak intézését. Most is csak alsó tagozatosok járnak a tanodába, a nagyok tudnak busszal közlekedni távolabbra is. Aztán esetleg végül majd el is származnak innen. Kedves kolléganőnk, Kuczik Magdi is e hely szülötte, szinte kivirul, amikor megérkezünk.
Érzelmi hullámvasúton érezhettük magunkat, a felemelő és a lesújtó tények megismerése okán.
Közösen ellátogattunk a koszorúzás helyszínére, ahol dr. Kaizinger Tibor felolvasta gróf Lónyai Menyhért híres-neves, 1867. március 10-én kiadott l. sz. körrendeletét, amely intézkedett az önálló Magyar Királyi Pénzügyőrség megalapításáról.
Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy találkozhattunk nyugdíjas pénzügyőr kollégákkal, akik Záhonyból érkeztek, de Balogh László régiófelelős is megtisztelte társaságunkat, a Pestről jötteket. Nagyon megörültünk nekik, köszönet az áldozatukért.
Csuda finom ebéddel várták vissza a társaságot, belakmározhattunk abból az isteni töltött káposztából (jellemzője, hogy igen apró falatkákra szabják a káposztát/tőtikét). Köszönet és elismerés érte.
Indulás előtt várt ránk egy különleges meglepetés. Vendéglátónk Nagy Ernő polgármester felvezetésével kilátogattunk a határra (nem a határba), ahol közelről kaptunk egy kis ízelítőt a háborús érzésből. Nem hallottunk ugyan lövéseket, de épp elég volt a földön tekergő szögesdrót látványa. Amikor kitört a háború, és megindultak a menekültek, hát, azzal a próbatétellel is szembesültek lónyai barátaink..
Hazafelé tartva nem csak a fáradtság miatt voltunk csendesebbek. A gyerekek örömének, mosolyának, csillogó tekintetének emléke talán enyhítette valamelyest borús gondolatainkat.
B.Gados Júlia
