A Dél-budapesti Nyugdíjas klub rendkívül lelkes gazdasági felelősének többszöri próbálkozása eredményképpen végre kaptunk egy időpontot a Nemzeti Múzeum Amerikai álom című kiállításának megtekintésére, s tizenkilenc múzeumbarát klubtagunk 2026. szeptember 24-én meg is jelent a Múzeum épülete előtt.
A Nemzeti Múzeum munkatársa már várt bennünket, s az üdvözlést követően hangsúlyozta, hogy a kiállítás nem kronologikus, hanem inkább tematikus jellegű, majd pedig a múzeumi Előcsarnokban kiállított elegáns T típusú Ford automobilhoz vezetett bennünket. Elmondása szerint Galamb József (1881-1955) gépészmérnök 1903-ban áthajózott az USA-ba, s 1905 decemberétől a detroiti H. Ford Motor Company gépkonstruktőreként részt vett az automobil tervezésben. A mérnöknek jelentős szerepe volt az automobil-tömegtermelés beindításában, s munkájáért heti húsz dollár munkabért kapott.
A Múzeum egy másik helyiségében azon Amerikában élő magyar (származású) sportolók rövid életrajzai voltak, akik olimpiai bajnokként, világbajnokként, illetve gólkirályként öregbítették országunk hírnevét. A tárlókban a következő sportolók relikviái láthatók: Dávid Kornél (kosárlabda), Francia Zsuzsanna (evezés), Roger Holeczky (jégkorong), Kós Hubert (úszás), Meskó Zoltán (labdarúgás), Muhari Eszter (párbajtőrvívás), Nagy Károly (baseball), Nikolics Nemanja (labdarúgás), valamint Polgár Zsuzsanna (sakk).
Az emeletre vezető díszes márványlépcső két oldalán egy-egy ikonikus személyiséget – Kossuth Lajost, s George Washingtont ábrázoló szobrokról készült nagy méretű fényképek láthatók.
A múzeumi Kupolateremben levő tárgyak főleg Kossuth Lajos (1802-1894) személyével foglalkoznak. A dokumentumok alapján megtudtuk, hogy Kossuth a törökországi internálást követően 1851-ben elhagyta Törökországot, s Anglián keresztül, a Mississippi gőzhajó fedélzetén Amerikába hajózott. Mivel kitűnően beszélt angolul, ezért amerikai előadókörútja során több beszédet mondott. Az egyik térkép megörökítette a Kossuth által felkeresett városokat. A teremben levő tárlókban Kossuth Lajosnak az amerikai út során kapott ajándékai (indián mokaszin, fegyver, tajtékpipa, utazóláda, stb.) láthatók.
Tárlatvezetőnk George Washington fényképénél részletesen mesélt a 18. századvégi Amerika történelméről. A 18. században a tizenhárom egykori angol gyarmat (New Hampshire, Massachusetts, Connecticut, Rhode Island, New York és Vermont, Delaware, New Yersey, Pennsylvania, Virginia és Kentucky, Maryland, Észak-Karolnia és Tennessee, Dél-Karolina, s Georgia) szövetséget kötött egymással, s 1774-ben a Kontinentális Kongresszus, 1775-ben pedig a Második Kontinentális Kongresszus ülésezett. Az 1773. évi bostoni teadélután az amerikai függetlenségi háború (1775-1783) közvetlen előzményének tekinthető. E háborút olyan ismert külföldi személyek mint például La Fayette, Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais, Tadeusz Kosciuszko, Kazimierz Pulaski, Fridrich Wilhelm von Starben stb. – is támogatták. Az amerikai sereg főparancsnoka George Washington, s 1789-1797 között ő volt az első amerikai elnök is. 1776. július 4-én a Kontinentális Kongresszus elfogadta a Thomas Jefferson által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot.
A terem egyik festménye a magyar Fabriczy Kováts Mihály (1724-1779) huszártisztet ábrázolja. Az osztrák örökösödési háború (1740-1747), illetve a hétéves háború (1756-1763) magyar hőse 1777-ben áthajózott Amerikába, s felajánlotta katonai szolgáltait az amerikaiaknak. Kiképzőtisztként jelentős szerepe volt az amerikai lovasság felállításában; George Washington önálló ezredes parancsnoknak nevezte ki, s Charleston ostrománál halt hősi halált.
Egy másik tárlóban Wass Sámuel (1814-1879) fénylépe látható. 1849 tavaszán az Országos Honvédelmi Bizottmány/Bizottság (OHB) külföldre küldte, s később Amerikában telepedett le. Az 1849. évi kaliforniai aranyláz idején San Franciscóba költözött, s ott nagyobb aranykohót létesített, ahol az aranyásók által hozott aranyból viszonylag rövid időn belül kör alakú aranypénzt készített.
A kiállítási terem másik oldalán levő fényképek az amerikai polgárháború (1861-1865) magyar hőseinek állítanak emléket. Az emigráns magyarok az Unió s az északiak oldalán, a déli rabszolgatartók ellen küzdöttek, s nem tudunk olyan számottevő magyar csapatról, mely a Konföderáció mellett harcolt volna. Ennek talán az az oka, hogy általában e tisztek többsége részt vett egykor az 1848/49. évi magyar szabadságharcban, s számukra a szabadság egyúttal talán a rabszolga felszabadítást is jelentette.
A tárlóban – többek között – olyan neveket találunk, mint Asbóth Sándor (1810-1868), Dobozy Péter (1833-1919), Dunka Miklós (1837-1862), ifj. Fiala János (1822-1911), Figyelmessy Fülöp (1820-1907), Fornet Kornél (1818-1894), Mihalóczy Géza (1825-1864), Perczel, Miklós (1812-1904), Pomutz György (1818-1882), Pulitzer József (1847-1911), Xántus János utazó (1825-1894), s Zágonyi Károly (1822-1870 (?).
Ugyancsak ezen teremben található Bartók Béla (1881-1945) hatalmas fényképe, hisz közismert, hogy a híres zeneszerző 1940-ben – a fasizmus térhódítása elől – véglegesen Amerikába emigrált. Itt látható még Molnár Ferenc (1878-1952) Az ördög című némafilmjének plakátja, valamint Karády Katalin (1910-1990), Szeleczky Zita (1915-1999), s Szörényi Éva (1917-2009) színésznők egy-egy fényképe is. Márai Sándor (1900–1989) író ismert fotója közelében állították ki a világpolgár írógépét.
A terem falát díszíti az 1956. évi forradalom ikonikus plakátja, s a korabeli rádió meg tán az egykori Szabad Európa rádióadóra utal.
Az ún. Északi kandallóteremben bemutatott kiállítási anyag főleg az Amerikába érkező kisemberekről szólt. Feltétlenül idekívánkoznak József Attila örökbecsű sorai:
…Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk,
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk…”
(József Attila: Hazám)
A teremben elhelyezett hajó hatalmas fényképe talán a kivándorlók hajójáról készülhetett. A tárlatvezető elmondása szerint József Attila apja – József Áron – 1908-ban – a jobb élet reményében – szintén Amerikába szeretett volna menni, de csak Romániáig jutott. Az egyik visszaemlékezés egy kivándorló magyar család Amerikába történő megérkezését mutatja be.
Megtudtuk, hogy jelenleg a legnagyobb lélekszámú magyar népesség az Ohio állambeli Clevelandban él. Az Amerikában élő magyarok emlékét őrzi a tárlóban elhelyezett, II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) fejedelem alakjával díszített, a chicagói Rákóczi Magyar Betegsegélyező Egylet hatalmas selyemzászlaja is.
A tárlatvezető részletesen mesélt a kivándorló magyar bányászok küzdelmes életéről is. Az egyik megkopott fénykép egy amerikai épületet ábrázol. Mivel a magyar bányászoknak ekkor még saját házuk nem volt, ezért – jobb híján – ágyrajárókként éltek ebben az épületben.
Az ún. Déli kandallóterem az egykor Amerikában élő, magyar származású tudósokat, s színésznőket, illetve színészeket idézi. A kiállítási vitrinben látható Szent-Györgyi Albert (1893-1986) világhírű Nobel-díjas tudós utazótáskája, s ugyanebben a tárlóban található – többek között – a Teller Ede (1908-2003) atomfizikus tiszteletére kiadott emlékérem is.
A tudósokkal szembeni sarokban találjuk a művészvilágot idéző tárgyakat. Itt állították ki az ismert magyar származású színésznő – Gábor Zsa Zsa (1917-2016) – koktélruháját, mögötte Tony Curtis (1925-2010) magyar származású színész rendezői székét láthatjuk, s az itt elhelyezett ikonikusnak számító Terminátor 3. című film robotja pedig Andy Vajna (1944-2019) filmproducer emlékét idézi.
A látogatás végén a tárlatvezető válaszolt felvetett kérdéseinkre, s ezt követően a klubtagok egy része közös sütizésre indult, mások pedig a múzeumi Kávézóban igyekeztek megvárni, amíg eláll az időközben eleredt eső.
Dr. Németh István
