Múlt hét szombatján, június 14-én egy igazi nyári nyárindító csapatépítőn vettünk részt a soproni nyugdíjas pénzügyőr klub meghívására. A találkozót alapos előkészítő munka előzte meg a soproniak részéről. Arató Csaba és csapata egy tartalmas, élményekben gazdag napot szervezett meg.
Csoportosan utaztunk vonattal Kópházára, a MÁV és GYSEV is kegyes volt hozzánk, késés nem volt, így percre pontosan érkeztünk meg, Tagjaink java része meg sem tudta mondani mikor utazott vonattal utoljára, így a vonatozás is egy külön élmény volt.
Kópházán várt a fogadóbizottság bennünk, majd egy pár perces sétával elértünk az első célállomáshoz, a kópházi tájházat – Koljnhof-ot.. A tárlat vezetést a tájház igazgatójától pár percen belül átvette Arató Csaba soproni klubvezető, aki nagyon precíz tájékoztatást adott a látnivalókról. A kópházi tájház körülbelül az 1860-as években épülhetett. Ez a porta három épület részből áll, melyek együttesen mutatják be a régi életformát. A kiállítás több részből áll. A legfontosabb tárgyak a főépületben, a konyhában és a szobában vannak elhelyezve. Itt láthatóak a legrégebbi tárgyak és emlékek, bútordarabok. A lakóépület berendezése, a bútorok elrendezése és a különféle tárgyak és emlékek betekintést nyújtanak a száz évvel ezelőtt élt emberek életébe. A múltból ezután rögtön vissza csöppentünk a jelenben, ugyan is érkezett a NAGYBETŰS SZÁLLÍTÓESZKÖZ, ami mindannyiunknak meglepetést okozott, és egyben örömet is. Egy JOHM DEERE traktor húzta „busz” és indultunka a fő célállomás felé.
Egy 20 perces utazás után meg is érkeztünk a Kópházi Panoráma kilátóhoz, ahol már vendéglátóink vártak bennünk. A szorgos kezek reggel óta foglalatoskodtak az ebéd előkészítésével. Az asztalok megterítve, megpakolva minden földi jóval..
Jó finánchoz méltóan a „belépő” megfizetése után asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk -Eszti keze munkájának köszönhetően- a pince pörköltet, ami istenire sikerült, ami azt is igazolja, hogy a kondér teljesen kiürült. Némi pihegés után a vállalkozó szelleműek megmászták a kilátót, ahonnan csodás kilátás terült elénk a Fertő tóról, a gondozott szőlő ültetvényekről, és Sopron kis szegletéről.
Kisebb csoportokba verődve sztorizgattunk a múltról, volt, aki hűs fa árnyékában pihent meg.
Miután a „vonat nem vár” (de tudjuk, hogy jön mindig a következő) lassan szedelőzködni kezdtünk. Egy utolsó fotó, egy csoportkép és már indultunk is a kék csodával a vasútra. De előtte még megbeszéltük, hogy szeptemberben a Csörötneki hegyen találkozunk!
Élményekkel teli napot töltöttünk együtt a soproni klubbal, az égiek is kegyesek voltak hozzánk – talán túlon túl is – de a lényeg, hogy MI „FINÁNCOK” tartsunk össze és amíg lehetséges minél több időt töltsünk együtt ebben a rohanó világban.
Köszönet a Soproni Nyugdíjas Fináncoknak és hozzátartozóiknak a MINDENÉRT!
Vargáné Jucus, klubvezető
Szombathelyi Nyugdíjas Pénzügyőr Klub
