Itt ringatták bölcsőm, itt születtem”

Eddigi életünk során mindig szerettük a kihívásokat. Az agyunkban állandóan kattognak a fogaskerekek mit lehetne jobbá, szebbé, hatékonyabbá varázsolni.

Amint megláttuk a NAV NYOSZ Facebook oldalán a felhívást, hogy ÖTLETeljünk, hogy mivel lehetne színesebbé tenni az oldalt, máris beugrott: Mutatkozzanak be a klubok! 46 klub, ha minden héten egy hírt adna magáról, majdnem egy évre való anyag lenne és az érdeklődők sok-sok új ismeretre tehetnének szert. Röviden írjanak a településük történetéről, a civilek helyzetéről, meséljenek a klubéletükről.

Megírtuk Horváth Attila alelnök úrnak ezt, aki kapott az alkalmon és mindjárt visszadobta a labdát! Mutatkozzon be elsőként akkor Kelebia, példát adva ezzel a többi klubnak.

„Trianon gyermeke KELEBIA” helytörténeti monográfia. Szerzője, a Kelebiáról elszármazott jó barátunk Miskolczi Miklós író, újságíró, aki mellesleg az igen népszerű „Szomszédok” című TV. sorozat (tele regény) társszerzője.

A monográfia révén tudható, hogy Kelebia valamikor Szabadka város szőlő és gyümölcsös kertje volt! De jött Trianon és meghúzták a kettéválasztást jelentő országhatárt! Így lett Kelebiából vasúti határátkelőhely. Hivatalosan 1924. december 12-én vált önálló településsé, amikor is megalakult az első megválasztott képviselő testület. Gyakorlatilag ez a dátum a falu születésnapja, melyet hosszú évek óta méltó módon meg is ünnepel településünk. Nagyon emlékezetes a 90-edik évforduló, hiszen ekkor adtuk elő a Miskolczi Miklós által erre az alkalomra írt „Születés a homokon” című dokumentumjátékot, melyet én rendeztem. A fellépők pedig általános iskolás gyerektől, a fiatalokon át, a nyugdíjasokkal bezárólag voltak a darab szereplői. Büszke vagyok rá, mert zsúfolt ház előtt, nagy siker volt!

Valamikor híres volt a település arról, hogy itt érett az országban elsőként a korai cseresznye! (Sajnos mára már cseresznyefa is alig van) A homoktalaj révén viszont ma már a spárga a fő termesztett növény.

A település lélekszáma volt már jóval 3.000 fő felett is, de az alacsony munkalehetőség miatt ma alig haladja meg a 2.600 főt.

E kis bevezető után pár mondatot a Kelebiai pénzügyőr klub történetéről! 1992-ben megalakult a VPNYOSZ, melynek egy klubját képezte a Kecskeméti pénzügyőr klub. Itt viszont hiába volt 100 fölötti taglétszám, a nagy távolságok és a nem megfelelő szervezés miatt csak nagyon szerény klubélet volt. 2003-ban engem is beválasztottak a klub vezetőségébe. Három éves szervező munkával sikerült elérnem, hogy a Kecskeméti klub szétvált három felé és megalakult egy-egy klub Kelebián és a Baján is. Mi 2006-ban huszon pár fővel indultunk, összefogva a klubban Kelebia, Tompa és Kiskunhalas vámhivatalainak nyugdíjasait. A tagság soraiba hamarosan sikerült bevonnom házastársakat is. A járadékos rendszer bevezetésekor pedig nagy örömömre több, mint húsz nyugdíjas, volt beosztott kollégám (járadákos) csatlakozott hozzánk a Tompai Vámhivatal állományából! A legnagyobb létszámunk 64 fő volt. Most 50-en vagyunk. A létszám csökkenés oka elsősorban az elmúlás, ami sajnos életünk velejárója!

Összesen 13 településen él és lakik a tagságunk, így a rendszeres, gyakori találkozás megoldhatatlan! Évente kettő alkalom van az úgynevezett nagy összejövetelre: az év eleji és a karácsony előtti klub gyűlés, amelyek alkalmával értékeljük az előző esztendőt, tervezzük az elkövetkezendőt és köszöntjük az aktuális kerek évfordulósainkat. Ezen alkalmakkor is természetesen jeles szakácsunk Módra Misi kitesz, magáért a bogrács mellett. De serénykednek asszonykáink is a finom sütik készítésében és a terítésben, felszolgálásban. Elsősorban Rozika, Piroska, Böbe, Erzsike. Mariannkánk pedig mindig gondoskodik valami finom mézeskalács meglepetésről!

Közben minden évben van több nagyobb kirándulásunk „Ismerd meg hazánkat és a határon túli magyarok életkörülményeit, hagyományait” keretein belül. 11 alkalommal jártunk nagybuszos kiránduláson Erdélyben ebből hétszer a Csíksomlyói búcsú apropóján. Tettünk kirándulásokat még több alkalommal Szlovákia, Románia, Szerbia nevezetes helyeire. Úgymint Kassa, Párcium, Vajdaság, Szerémség, Vaskapu, Belgrád, Újvidék és még egyéb gyönyörűségek! Szép kis hazánk sok nevezetes vidékét is meglátogattuk, melyeknek során, kölcsönösségi alapon nagy segítséget nyújtottak Régiófelelős kollégáim! Pécsett és környékén Varga Imre, Nyugat Dunántúlon Rózsa Robi, Közép Dunántúlon Dobos Karcsi, Észak Magyarországon a jobb sorsra érdemes néhai Géczy Attila (Attilkó Barátom) Kelet Magyarországon Varga Pista és a felejthetetlen Nagy Gyula Barátom, a Viharsarokban pedig Novák Misi!  Viszonzásként természetesen, amikor igény volt rá én is segítettem, elsősorban itt a Vajdasági részen.

De nagyon jól sikerültek a kirándulásaink Budapestre, Kalocsára, Kiskőrösre, Szolnokra, Kecskemétre és több más helyre is. Élményszámba mentek a Farkas Feri idegenvezetésével megvalósult Bajára és Zomborba szervezett kiruccanások is!

Tavaly szeptemberre szervezésemben indulásra készen állt egy Őrségi nagybuszos kirándulás mely megvalósításában segítségemre lett volna Mogyorós Évike és Barics Feri is. Ezt sajnos meghiúsította a Pandémia. Bízom benne, hátha idén ősszel megvalósítható lesz!

Szeged közelsége lehetőséget ad a színházlátogatásokra.  Aktívan részt veszünk a helyi települési rendezvényeken spárga-kacsa gasztro nap, Kárpát Fesztivál családi napokon és a NAVNYOSZ által szervezett országos rendezvényeken. Mivel én vagyok a helyi Nyugdíjas Egyesület elnöke is, feleségem Böbe pedig a Karitász Egyesület elnöke, így természetesen adódik a lehetőség, hogy a szervezetek összefogva remekül képesek egymással nagyobb együttműködésre, komolyabb rendezvények szervezésére.

Az előzőekben írtak természetes folyamodványa, hogy régi jó kapcsolatban állunk különféle Vajdasági Civil Szervezetekkel is. Bajsa, Topolya, Kishegyes, Ómoravica. Belföldön pedig: Ásotthalom, Öttömös. Így közösen, összefogva már rengeteg lehetőség adódik a jobbnál jobb programok lebonyolítására.

Horváth Zoltán, Horváth Zoltánné Böbe