„Önarckép” címmel tette közzé Horváth Attila a legutóbbi, Kaposvári Adóügyi Klub bemutatkozását, ami egy nagyszerű turisztikai bemutatóval indult, és a klub mozgalmas életét is szemléletesen mutatta be.

Az Észak-budapesti Adóügyi Klub „önarcképét” más ecsetet használva festem, és töredezett, mondhatni rusztikus felületre készítem, azzal a megjegyzéssel, hogy a klubunk életének csak az utolsó három évét tudtam személyesen nyomon követni, hiszen csak 2017 szeptemberében értem meg arra, hogy tagja lehessek a nyugdíjasok társadalmának.

A klubunk megszületésekor ugyan én is bábáskodtam, de akkor még – ahogy az Illés együttes is énekelte: „Tudom rég elmúlt, az amikor még kis srác voltam…”- aktív dolgozója voltam az APEH  Észak-budapesti  Igazgatóság Ellenőrzési területének és egyben szakszervezeti tisztségviselő voltam.

Valamikor a kétezres évek elején- talán 2003-ban -, amikor még a NAV-ot sem NAV-nak hívták, hanem az egyik fele APEH, míg a másik fele VPOP volt – az APEH Észak-budapesti Igazgatóságon az ADOSZT Észak-budapesti Alapszervezetének akkori vezetősége Bernát István titkárral az élen – felkarolta a nyugdíjba vonult volt szakszervezeti tagokat, és létrehozta az alapszervezet nyugdíjas tagozatát. Az akkori nyugdíjasokat Gombos Endréné vette szárnyai alá, akit 2007-ben Varga B. László követett, és 2018. márciusáig ő volt a megválasztott klubvezető. A kezdetben csupán néhány tagot számláló „sejtből” nőtt ki a jelenlegi klubunk, ahol napjainkban közel 100 a taglétszámunk.

A 2018 márciusában megtartott tisztújításkor választottak meg klubvezetőnek, és azóta is két helyettesemmel: Kováts Gertrúddal és Gyimesi Attilával hármasban vezetjük a klubot.

Persze más tisztségviselők is részt vesznek a klub életének mindennapjaiban, programjaink szervezésében, lebonyolításában. A Szövetség vezetőségében is képviseltetjük magunkat, hiszen a Szociális és Kegyeleti Bizottság elnöke és a Gazdasági vezető is a klubunk tagja.

A nevünk is többször változott az alakulás óta.  Először APEH Észak-pesti nyugdíjas klub, aztán NAV Közép-magyarországi Regionális Adó-Főigazgatóság nyugdíjas klub, majd NAV Észak-budapesti Adóügyi nyugdíjas klub, míg NAVNYOSZ Észak-budapesti Adóügyi Klub. Ezen mozgalmas időszakban történt, hogy a NAV Nyugdíjasainak Országos Szövetségének is tagjává lettünk, és azóta élvezzük a Szövetség támogatását, és igyekszünk színesíteni a klubok tárát.

Klubunknak 2019 év végéig a Teve utcai épület adott otthont, azonban 2019 decemberében kitették a szűrünket, mivel a KEKI helyét a Bűnügyi Főigazgatóság egyik részlege vette át, és mivel fő a biztonság, és vigyázni kell az adótitokra is, a   nyugdíjasoknak semmi keresnivalója egy ilyen épületben. Az akkori hajléktalanságunkon segített az Észak-budapesti Igazgatóság, és helyet adott a klubunknak a Lehel utcai objektumban. Aztán a sors kegyéből, miután a Szövetség megkapta a Mátyás utcai volt Pénzügyőr Étterem helyiségeit is, így klubunk-több fővárosi klubbal együtt- a Mátyás utcában tudja összejöveteleit megtartani.

Klubunk minden hónap első csütörtökén tartotta a Covid támadásáig az összejöveteleket, ahol kellemes hangulatban, olykor óvodákhoz hasonló zsivallyal tárgyalják meg az asztaltársaságok a legutóbbi találkozás óta eltelt időben velük történt eseményeket. Ugyan az asztalra mindig került közös beszerzésből zsíros kenyér, uborkával, hagymával, de szinte alig fordul elő, hogy valaki az adott asztaltársaságból ne hozna a társaknak valami finomságot: saját maga sütötte pogácsát, vagy édes apró süteményt, és olykor még 1-1 üveg bor is felbontatik, aminek sorsa ekkor megpecsételődig, mert megisszuk.

Minden alkalommal köszöntjük az abban a hónapban születetteket, és külön ajándékkal köszöntöttük a kerek évfordulós tagjainkat. A színházrajongók ekkor egyeztetnek a következő színházi előadásról, és ekkor beszéljük meg a soron következő kirándulás, múzeumlátogatás időpontját is. Nevezetes alkalmakkor klubunk nóta kedvelő és dalokat éneklő Kenyér István társunk szokott saját összeállítású műsorával fellépni. Az év végi búcsú összejövetelek eddig minden alkalommal élő zenével történtek, ahol néha még táncra is vetemedünk néhányan.

Még aktív dolgozóként vállaltam, hogy évente rendszeresen két alkalommal is az igazgatóságunk Madarász Viktor utcai székhelyének udvarán, a tagság kívánsága szerinti ételt főzök bográcsban, a kolléganők segítségével. Ezek a bográcsozások általában jól szoktak sikerülni, és olyan még nem fordult elő, hogy megmaradt volna a gulyás, vagy a pörkölt.

Kisebb létszámmal az egyik klubtársunk meghívására néhányan lecsóparti résztvevői is voltunk, ami aztán igazán jó hangulatban zajlott.

Kirándulásaink minden alkalommal jól sikerültek, akár a hazai, olykor több napos Pl. legutóbb az Örségbe szervezett, vagy korábban a Zempléni kirándulás, akár az 1-1 napos pécsi, Pápai, Kiskőrösi, Debreceni, vagy Pozsonyi kirándulásra, történjen az autóbusszal vagy vonattal. Ezek az együttlétek igazi kikapcsolódást jelentettek a résztvevőknek, és nem utolsósorban ismerd meg hazádat mozgalomnak is beillik.

Klubunk tagja Dr. Wagner István, akinek verseivel találkozhatunk a Mi lapunk újságban, de olykor a Szövetség facebook oldalán is olvashatók szerzeményei.  A márciusi Mi lapunkban egy bemutatkozó anyag is megjelent róla, és a klubunk életéről.  Ő egy verses bemutatkozást is írt, ami itt olvasható Ne feledjük el, hogy 2018-ben a NAV NYOSZ műveltségi vetélkedőjének létrejöttében és lebonyolításában is jelentős szerepet vállalt.

A klubunk két tagja: Kováts Gertrúd és Kenyér István is részt vett az Untener Erika által szervezett első Seniorfeum műsorában.

Nábrádi Julianna tagunk az Élethossz alkotók közé számít, az üvegre festett képeivel, amik a Pasaréti úti székházban láthatóak is voltak.

Két csapattal is részt vettünk a Királyok útján megrendezett Gasztronómiai megmérettetésen, és ugyan az első három helyezett csapatok egyike sem mi voltunk, így trófeát sem kaptunk, de legalább jól éreztük magunkat, finomat ettünk, és még sok más csapatnak is jutott a főztünkből.

Klubunk tagjai tevékenyen közreműködtek a 2019-ben megtartott I. Senior 10 próbán, aminek az ötletgazdája és fő szervezője én voltam: szimultán részvétel a bogrács és a helyszínek között.

Arról, hogy a pandémia okán milyen lehetetlen helyzetben vagyunk, nem írok, hiszen valamennyien szenvedjük a megszorításokat, és siránkozni nem érdemes, no meg teljesen fölöslegesen frusztrálnánk egymást azzal, hogy kit viselt meg jobban a bezártság, a maszkviselés, stb…

Igyekszünk persze az internet nyújtotta lehetőségekkel élni, de ahogy Rajkin is mondta: Valami van, de nem ez az igazi!

Persze ilyenkor is lehet összejönni, hiszen két hetente, igaz, hogy csak kevés résztvevővel, de túráztunk a Budai hegyekbe, a Pilisbe és még a Börzsönybe is ellátogattunk.  Akarni és tenni kell, – járvány ide, vagy oda- menni kell a fiatalságunk, a jókedvünk, az erőnlétünk, egészségünk megőrzéséért!

Zárásként Váci Mihály: Interpelláció verséből idézek

„ …. – ha tennie kellene – tehetne e valamit?

S ha egyszer végre tehetne valamit, tenne-e valamit?”

 

Veress László klubvezető