A Nav Nyosz Fejér Vármegyei Adóügyi Nyugdíjas Klub tagjai régi álmukat váltották valóra. Szerettünk volna egy olyan helyre menni, ami emeletes vonattal közelíthető meg. Így az úticélunk Zebegény lett. Június 3-án reggel kellemes időben indultunk Budapestre /27 fő/, ahol aztán a Nyugati pályaudvarról mentünk tovább az emeletes vonattal.
Zebegényben a hangulatos kis utcákon sétálva az első helyszín a Szőnyi István Emlékmúzeum volt, ahol egy kedves hölgy lett a tárlatvezetőnk. Megismertette velünk a Szőnyi család életét és a festőművész munkásságát. Szőnyi István a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakja. Művészete Zebegényben teljesedett ki. Munkáját a varázslatos táj és a faluban élő emberek ihlették. Egykori lakóháza és műterme múzeumként működik. Megtekintettük a család egykori bútorait, használati tárgyait, valamint a Mester festői korszakaiból való egy-egy jelentősebb festményét.
A múzeumból kilépve utunkat esőben folytattuk tovább a Havas Boldogasszony-templom felé, amely szecessziós stílusban épült. A XX. századi templomépítészet egyedülálló alkotása. Fiatal építészek tervei alapján készült, a magyaros formavilág az épületen kívül annak belsőjében is megmutatkozik. Idegenvezetőnk mesélt a templomban látható festményekről, szobrokról is. Mi pedig egy imát is elmormoltunk a jobb időért. Imánk meghallgatásra talált, mert szép napsütéses idő lett, mire kijöttünk a templomból.
Utunkat a Kálvária domb felé vettük. A szerpentin alján található a Sziklakápolna. A legenda szerint valaha egy remete élt ott. Később bővítésre került a barlang, és templomnak alakították át. Miután az lebontásra került, most egy címeres homlokzat és kovácsoltvas kapu látható a barlang előtt.
A hegyen tovább menve elérkeztünk az Országzászló és trianoni emlékműhöz. Az 1930-as években a helyi lakosokból álló dalkör eldöntötte, hogy egy I. világháborús emlékművet állíttatnak a kálvária közelében. Az építésre szánt pénz sajnos kevésnek bizonyult, így az építkezés nem fejeződött be. Később kilátót építettek a tetejére, majd 2014-2015-ben sikerült felépíteni az eredeti tervek alapján az emlékművet.
Innen tovább sétáltunk a Kós Károly kilátóhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Dunára és a környező településekre is.
Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, visszatértünk a faluba, ahol elköszöntünk vezetőnktől és a Hajótörténeti Múzeumba látogattunk el. Alapítója Farkas Vincze volt, aki hajóskapitányként dolgozott. Minden útjáról hozott haza emléktárgyakat, melyeken keresztül megismerhettük a hajósok kultúráját. Láthattuk a folyami- és tengerhajózás emlékeit. A tengerek csodálatos élővilágából is ízelítőt kaptunk. A hajóskapitány több évtizeden keresztül gyűjtötte be ezeket a tárgyakat, illetve maga is sokat készített. Például hajómaketteket, de totemoszlopokat is, mivel azt nem kapott az indiánoktól. Ez Magyarország legnagyobb hajózási gyűjteménye, ami magánkézben van. A múzeum vezetését és a gyűjtést lánya folytatja tovább. Sok érdekes dolgot tanultunk a hajózásról.
A múzeumlátogatás után már ideje volt az ebédnek is. Így felkerestük a Zebegénybe látogatók törzshelyét, a Mókus Sörözőt, ahol finomat ettünk, ittunk és erőt gyűjtöttünk. Lesétáltunk a Duna partjára, elidőztünk egy kicsit, ismét gyönyörködve a tájban.
Sajnos gyorsan elrepült az idő és hazafelé indultunk. A vonaton még beszélgettünk élményeinkről.
Mindenki nagyon jól érezte magát. Szeretettel ajánljuk mindenkinek ezt a programot.
Írta: Höflinger Józsefné vezetőségi tag
