A NAV Dél-budapesti Nyugdíjas klub egyik kedves hagyománya, hogy a klubtagság
évente egy alkalommal különbuszos kiránduláson vesz részt, s 2026. szeptember 3-án
Komáromba kirándultunk.
Csodálatos idő fogadta azon klubtagokat, akik e csütörtöki reggelen megjelentek a
gyülekezőhelyen. A különbuszban klubvezetőnk – Attila – üdvözölte a megjelenteket, bemutatta
pilótánkat, majd kezdetét vette a kirándulás. Az útvonal részben már ismerős volt, hiszen
néhány évvel ezelőtt Agostyánban, illetve Tatán jártunk.
A vidám beszélgetés során a klubtagokban felidéződtek a legszebb nyári élmények. Útközben
megtudtuk, hogy Törökbálintot eredetileg Nagytorbágynak nevezték, s a jelenlegi település
névadójának – R. Kiss János által készített szobrát – 2017-ben avatták fel. Budaörsről kiderült,
hogy e névben talán a kabar származású honfoglaláskori törzsfő neve rejlik, s 1921. október 23-
án a főleg egyetemi zászlóaljból álló sereg a budaörsi csatában győzte le IV. Károly király
(1916-1918) királypárti katonaságát. Biatorbágynál mindenkinek eszébe jutott, hogy Matuska
Szilveszter bécsi gyáros 1931. szeptember 13-án felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot. A
biatorbágyi merénylet kiváló ürügy volt arra, hogy a rendőrség letartóztassa az illegális KMP
vezetőit, s a nemzetközi tiltakozás ellenére a bíróság – ártatlanul – halálra ítélje Sallai Imrét, s
Fürst Sándort. Később Matuskáról kiderült, hogy egykor a Horthy Miklós által vezetett Nemzeti
hadsereg darutollas tisztje volt. Röviddel később már Tatabányánál jártunk, mikor feltűnt
előttünk Donáth Gyula mintegy tizennégy méter fesztávolságú Turul-szobra. A hatalmas
emlékmű a bánhidai csata emlékére készült, amikor Árpád nagyfejedelem 907-ben legyőzte az
uruszágra törő bajorokat. Vértesszőlősnél arról beszélgettünk, hogy 1968-ban Sámuel napján
Vértes László ősemberi leletet talált, melyet Samunak nevezett el.
A rövid tatai pihenőt Attila arra használta fel, hogy részletesen ismertesse a komáromi
programot, s felidézte előttünk az ókori Római Birodalom történelmét, hiszen az 1977 óta már
Komárom részét képező Szőny településen a rómaiak Brigetio néven erődöt emeltek, s
települést építettek.
Közben az autóbusz megérkezett Komáromba, s rövid idő múlva máris az impozáns
méretű Monostori erőd kapuja előtt álltunk. A tárlatvezető már várt bennünket, s egy ideillő Jókai
idézettel indított:
“…A várkormányzó tudatá vele, hogy az erődítési terv … egészben elfogadtatott … A
csallóközi erődítmények telkei rögtön kisajátíttatnak, a monostori erődítmények telkei
pedig csak akkor, ha az első elkészül, az pedig 18-20 évig eltart. Tehát a birtokosok
addig várhatnak az utalványaikra.
A vőlegény visszaérkezik. A kinyitott ajtóban megáll, és onnan szól a menyasszonyának:
-Brazovics úr meghalt!…”
(Jókai Mór: Az arany ember)
A Zichy grófok tulajdonát képező koppánymonostori Homokhegyen található Monostori
erőd helyén valamikor félkör alakú földsáncok álltak. Az 1809. évi erődítési tervek részeként a
jelenlegi Monostori erőd helyén egy négyágú csillag alakú, földsáncokkal megerősített erőd
található, melynek keleti, s nyugati oldalán egy-egy földsánccal összekötött kisebb erődítmény
található. 1817-ben megkezdődött a terület kisajátítása, illetve 1833-ban újabb kisajátításokra
került sor.
A Fort Sandberg nevű erőd tényleges építése azonban csak 1850-ben vette kezdetét, s az
építkezések 1871-re fejeződtek be. Az erőd feladata Bécs, a Dunántúl, illetve a Duna védelme
volt. Bár az erődítmény a kor legfejlettebb technikájával épült, ám az átadás pillanatában mégis
elavultnak számított. Szerencsére az erődöt sohasem ostromolták: az erődöt az Osztrák –
Magyar Monarchia időszakában, illetve a két világháború között főleg laktanyaként, valamint
kiképzőközpontként használták. Maga az erőd két részből – a külső bátyákkal tagolt, széles
vizesárokkal övezett építményből, s belső területen található többszárnyú, s kétemeletes
laktanyatömbből – állt. A kőből, s téglából épített erőd eredetileg gyalogság, lovasság, s tüzérség
számára épült, de az erősségben helyet kapott egy háromszáz ágyas katonai kórház is.
Először a történeti kiállítást néztük meg. Az első teremben a tárlókban a K. und K. hadsereg
járművei, illetve a második világháború során használt magyar, német, illetve szovjet katonák
fegyverei láthatók. Az egyik kiállított tárgy a második világháború végén lelőtt amerikai Liberátor
repülőgép alkatrésze volt.
A második teremben a Monostori erőd hatalmas makettje található. A történeti kiállítás többi
termében, továbbá a folyosón az erőd különböző építési időszakait bemutató alaprajzokat,
fényképfelvételeket, s különböző erődítési ábrákat láthatunk. A tárlatvezető fiatalember
elmondása szerint a rendkívül megalázó 1921. június 4-i trianoni döntést követően Komárom
északi része, – Komarno néven – Csehszlovákiához tartozott. Az 1938. november 2-i ún. első
bécsi döntés alapján Komarno egy időre visszakerült a Magyar Királysághoz, ám az 1947.
február 10-én a párizsi békeszerződés szerint Komáromnak a Dunától északra található
városrésze ismét Csehszlovákia részét képezi. A második világháború után a Monostori erődöt
a civil lakosság nem látogathatta, mert az erőd területére a szovjet Vörös Hadsereg egységei
költöztek be.
A történeti kiállítást követően a tárlatvezető bemutatta nekünk a Vörös Hadsereg által használt
épületszárnyakat. A kaputól keleti irányban levő épületek közül először az egykori istállót
látogattuk meg. A fiatalember hangsúlyozta, hogy az istállóban nem hátaslovak, hanem főleg
igáslovak ropogtatták a zabot. Az istállóépületek falán rövid terjedelmű, cirill nyelvű feliratok
olvashatók.
Az istállók megtekintése után a fiatalember átkalauzolt bennünket egy másik szárnyba, ahol a
hosszú folyosó mentén főleg különböző legénységi/altiszti helyiségek találhatók. A
legénységi/altiszti szállás vaskályhával fűtött termeiben szobánként mintegy húsz-harminc
katonát lehetett elszállásolni. Minden második helyiséghez egy kisebb méretű fogda is tartozott.
Az egyik helyiségben az egykori K. und K. hadsereg egyenruhájába öltözött honvéd, huszár,
illetve tüzér viaszfigurája látható.
Vörös Hadsereg a legénységi szállás egy részét legénységi barakká alakította át, másik
részében pedig lőszerraktárt rendezett be. Az itt elhelyezett viaszbábuk a Vörös Hadsereg
közlegényét, illetve alsóbb rangú tisztjét jelenítik meg.
A hosszú folyosó falát a komáromi születésű Czibor Zoltán fényképei díszítik, aki a legendás
Aranycsapat játékosaként jelen volt, amikor 1953-ban Londonban – az évszázad mérkőzésén –
6:3-ra legyőztük az angol válogatottat. Ugyancsak a hosszú folyosón láthatjuk a szintén
komáromi születésű Jókai Mór (1825-1904) életét, illetve a “nagy mesemondó” írói pályafutását
bemutató különböző dokumentumokat.
Már a hosszú folyosó végén jártunk, mikor elérkeztünk a tiszti fürdő közelébe. A tárlatvezető
elmondása szerint a szovjet tisztek a városban laktak, a kiskatonák rendszeresen kijárhattak a
városba, s úgy a tisztek, mint a legénység nagyon jó kapcsolatokat ápolt a komáromi civil
lakossággal.
Mikor kiértünk a legénységi szárnyból, a tárlatvezető elmondta, hogy valaha az erőd udvarán –
mai kifejezéssel – iparvágány húzódott, s az igáslovak, valamint a vágányon közlekedő
mozdonyok főleg lőszerrel megrakott kocsikat húztak maguk után.
A tárlatvezetés végén a fiatalember – miután rendre válaszolt a kérdéseinkre – felhívta
figyelmünket a hatalmas udvaron levő 20. századi katonai járművekre, az Északi bástya
udvarán található szabadtéri színpadra, továbbá az erőd területén berendezett ún. Sütőipari
emléktár – népszerű nevén: Kenyérmúzeum – kiállítására is.
Sajnos véget ért a Monostori erődbeli látogatás, mert időközben már delet harangoztak.
A néhány perces fotószünetet követően siettünk az Arany tál étterembe, ahol előre megrendelt
menüebéddel vártak bennünket. Miután az erődlátogatás során valamennyien megéheztünk,
derekasan nekiláttunk a finom ebédnek. Ebéd után volt egy kis szabad idő, melyet néhányan
fagyizásra használták fel, mások a környékkel ismerkedtek, de volt olyan klubtag is, aki a közeli
helyi Múzeum felé vette az irányt.
Délután került sor a Csillagerőd meglátogatására. A tárlatvezető egy fiatal
művészettörténész volt, aki köszöntötte a klubtagokat, s elmondta, hogy a Csillagerőd kiállítása
alapvetően különbözik a Monostori erődétől.
Az ifjú hölgy hangsúlyozta, hogy a Csillagerőd helyén egykor a komáromi hídfőállás
védelmére az 1586 nyarára felépített, ún. négyágú csillag alakú Szent Péter palánk állt,
melyben a 16-17. században főleg spanyol zsoldosokat találunk. Az 1594-ben a Komárom vára
ellen indított török ostrom során a törökök a Szent Péter palánkot gyakorlatilag lerombolták, ám
Pálffy (II.) Miklós (1552-1600) főkapitány a palánkot helyreállíttatta. A napóleoni háborúk idején –
1809-ben – a komáromi várat két hajóhíddal is összekötött Szent Péter palánkot három-három
zárt sánccal erősítették meg. Az 1848/49. évi szabadságharc idején a csillagerődi kazamaták
védelmet jelentettek az erődben elhelyezett honvédek, s tüzérek számára. A szabadságharc
idején az erőd súlyos sérüléseket szenvedett.
1849 után az erődöt újjáépítették. Az újjáépítés során az erőd hagyományos, négyágú csillag
alakját továbbra is megtartotta, a megsérült részeket kemény mészkőből helyreállították. Az
erőd belsejében teljesen új laktanyát építettek, a bástyákban levő boltozatos kazamatákban
lövegállásokat alakítottak ki, s az egész erődöt pedig széles és mély vizesárokkal vették körül.
Az 1867. évi erődépítési terv részét képezte a komáromi hídfőállást védő Csillagerőd is, s a
későbbi évi tervrajz szerint ezen erődöt földsáncokkal, s vizesárokkal összekötött öt zártlánc, s
egy ütegállás védte.
Az erődöt a második világháború végéig a Magyar Királyi Honvédség használta, a második
világháború idején előbb lőszerraktár, később pedig munkaszolgálatos laktanya volt. 1944.
október 15-ét követően az erődben a nyilasok ellenállókat, s polgári internáltakat őriztek.
A bájos tárlatvezető részletesen beszélt Alapy Gáspár (1880-1945) személyéről is, ki 1921-től
előbb Komárom helyettes polgármestereként, 1939-től pedig a város polgármestereként
rendkívül sokat tett a város fejlődéséért. A második világháború idején, s a nyilas
hatalomátvételt követően bátran kiállt a zsidó lakosság védelme érdekében. 1944. október 15.
után a nyilasok őt is előbb fogolyként a Csillagerődben tartották, majd a dachaui koncentrációs
táborba hurcoltál, ahol kivégezték.
1945 után a Csillagerődben szükséglakásokat alakítottak ki. Az erőd melletti sáncsor egy részét
még az első világháború előtt lerombolták, s az erőd és a keleti zártsáncok közti sáncokat a
budapesti, illetve székesfehérvári vasútvonal építésekor áttörték. 1947 és 1949 között a kőfal
anyagát lakosság – hatósági engedély birtokában – kibontotta, s építőanyagként használta fel.
A tárlatvezető hangsúlyozta: 1896-ban a budapesti Szépművészeti Múzeum alapításakor
döntés született egy szobrászati másolatgyűjtemény létrehozásáról. Idővel a Múzeum szűknek
bizonyult az egyre gyarapodó gyűjtemény tárolására, ezért a másolatokat előbb a tatai
Zsinagógában, a komáromi Igmándi erődben, illetve különböző városokban őrizték. 2017 és
2019 között megtörtént a Csillagerőd teljes körű műemléki rekonstrukciója, s az antik szobrok
másolatai végre méltó helyre kerültek.
E rövid történeti bevezető után a helyi idegenvezető irányítása mellett megtekintettük a
Csillagerőd kiállítási termeit. Tárlatvezetőnk elmondása szerint az erődben elhelyezett
másolatok két nagy csoportra – a görög-római szobormásolatokra, illetve a reneszánsz
műalkotások másolatára oszthatók.
Először az 1. teremben az A görög szobrászat archaikus korszakának (Kr.e. 650-480) műtárgyai
másolatait néztük meg, miközben tárlatvezetőnk külön is a Borjúvivő című szobor másolatára,
illetve a rendkívül egyszerű Ariszton sírsztéléjére külön is felhívta a figyelmünket.
A folyosón található Hégészó síremléke, a következő termekben pedig az A görög héroszok, s
istenek szobormásolatai láthatók: itt találjuk többek között az ún. A drezdai Zeuszt, Aszklépioszt,
Nikét, az ún. Giustinai Athéna, a szarvassal ábrázolt, s rendkívül bájos Versaillesi Dianát,
valamint a Méloszi Aphroditét, (más néven: Milói Vénuszt) is. A Kr. e. 4. századi másolatokat
bemutató teremben feltűnik egy másik Aphrodité ábrázolás, valamint Héraklész félisten erőtől
duzzadó alakja, amint jobbjában az általa legyőzött nemeai oroszlán bőrét tartja. Az egyik
szobormásolatban a tolvajok istenére, Hermészre ismerünk rá, kinek jobbkezében ott pihen a
gyermek Dionüszosz. Szintén itt található az A gyíkölő Apollón, s a szobrász meglepően
békésnek ábrázolta az A ludovisi Arész című szobor hadistenét. A 8. terem egyik
szobormásolata a Niobé és gyermekei címet viseli.
A következő csoportot a hellenisztikus alkotások képviselik. Az itt kiállított egyik szobor
Ganümédész elrablását, a másik egy szatírt, a harmadik pedig egy haldokló gallt ábrázol.
Rendkívül élethű a Fiatal kentaur szobra. Az ismert személyeket ábrázoló szobormásolatok
között találjuk többek között Periklész mellszobrát, Hérodotosz és Thuküdidész páros hermáját,
macedóniai Nagy Sándor mellszobrát, Démoszthenész álló szobrát, Aiszóposz nevű púpos
törpe mellszobrát, s egy bájos Aphrodité fejszobrot. Augusztus császár álló szobra melletti
delfinen lovagló Ámor alakja az uralkodó isteni eredetére utal. Az ún. Townley vázán levő
dombormű középpontjában Dionüszosz/Bacchus, Ariadné, s Pán alakja ismerhető fel. A szobrok
közül feltétlenül említésre méltó a dinamizmust hordozó, ún. Laokon-szoborcsoport.
A 12. teremben a Mausszólleion, – azaz Mausszóleusz legendás kis-ázsiai helytartó
síremléke – látható.
……….A kiállítás másik részében az európai reneszánsz legszebb műalkotásának másolatai
találhatók. A 13. teremben Donatello mester Angyali üdvözlete, a 14. teremben pedig a firenzei
ún. Della Robbia műhely alkotásaiban gyönyörködhetünk. Ikonikus szobornak számít a Nílus
megszemélyesített alakja című szoborkompozíció. Nekünk magyaroknak különösen kedves
alkotás Mátyás király és Beatrix királyné kettős domborműve. E páros dombormű közelében
található a Haldokló Adonisz című szobormásolat.
A reneszánsz szobrászaton belül külön csoportot képeznek az ún. Síremlékszobrászat
alkotásai. E szobrok közül is kiemelkedik Ludovico Sforza (korábban: Ludovico il Moro) és
Beatrix Este síremléke.
A 16. teremben helyi idegenvezetőnk megmutatta Michelangelo Dávid című szobráról készült
másolatot.
Záróakkordként bájos tárlatvezetőnk kíséretében megtekintettük az ún. Colleoni
Csarnokban kiállított Bartolomeo Colleoni (1400-1476), illetve Gattamelata/Erasmo da Narni
(1370-1440) itáliai zsoldosvezérek hatalmas lovas szobrait.
A lovas szobrokat követően ugyancsak a Colleoni Csarnokban elhelyezett óriási méretű
Szószékben, a Kandelláberben, továbbá a Dante művét idéző Paradicsom kapuja című
műalkotásban gyönyörködtünk.
Befejezésül helyi idegenvezetőnk ismételten hangsúlyozta: bármennyire is gyönyörűek a
Csillagerődben elhelyezett műalkotások, ezek azonban nem eredetiek, hanem csupán tökéletes
másolatok. De talán ebben is rejlik a Csillagerődben kiállított szobrok, emlékművek, továbbá
síremlékek különlegessége.
A nap folyamán két csodálatos kiállításvezetésben volt részünk. Mindenképp tiszteletre
méltó a Monostori erőd fiatal tárlatvezetője személye, aki hatalmas tárgyi tudása mellett
személyes élményeket is megosztott velünk. A Csillagerőd ifjú tárlatvezetőnője nemcsak óriási
művészettörténeti ismertekkel rendelkezik, hanem szívvel-lélekkel tudott mesélni nemcsak a
görög-római művészetekről, hanem azok újjászületéséről, a reneszánsz korról is.
Az élményekkel gazdag komáromi kirándulást követően pilótánk az indulási helyre szállított
bennünket. A korábbi hagyományoknak megfelelően a visszaút is nagyon jó hangulatban telt el.
Dr. Németh István
