Akik a NAV Komárom-Esztergom megyei nyugdíjas klubból jelentkeztek az ausztriai kirándulásra, szerdán aggódva lesték a felhőket, esik-e annyi, hogy másnapra, a kirándulás időpontjára kiderüljön az ég. A nap nem sütött ki, de nem is esett! Örömmel készülődtünk az indulásra, de a más településről érkezők vonatkisesés miatt nem jutottak el Komáromba. Gyorsan döntöttünk, elment értük a busz oda, ahol megrekedtek. Majd egy órás késéssel, de végre elindultunk. Öröm az ürömben, hogy nem kellett senkit otthon hagynunk. Innen már zökkenőmentes volt az utazás, vidám hangulatban érkeztünk meg a Kittsee-be. Itt található a 60-as évek elején id. Franz Hauswirth által megalapított burgenlandi Hauswirth csokoládégyár. Idővel a Hauswirth vállalat Ausztria legnagyobb szezonális csokitermék előállítója lett.
Vezetőnk magyar nyelven köszöntött minket, olyan akcentussal, ami nem igazán német anyanyelvre utalt, de nem is magyarra. Hamarosan megtudtuk, hogy vezetőnk dunaszerdahelyi származású felvidéki magyar, aki jó humorral, kedvességgel, szeretettel fogadta csapatunkat.
A gyárlátogatás egy kisfilm vetítéssel kezdődött, ami röviden bemutatta a gyár múltját, jelenét, olyan eredeti humorral fűszerezve, hogy csoportunk végig harsány nevetéssel követte az ismertetést. Ebben a hangulatban indult a gyár látogatása, na, ne túlozzunk, inkább egy kis üzem, ahol sok termék még kézi munkával készül. Míg vezetőnk mesélt, mennyei csokoládé illat lengte be a levegőt, olyan volt, mintha a menyországban jártunk volna. Megcsodáltuk a több tízezer csokimikulást, csoki karácsonyfadíszt, ami éppen aktuális termék ebben az időszakban. Szinte bódultan hallgattunk vezetőnket, néztük ámulva és irigykedve a csokigyártó lányokat, asszonyokat. Amikor a gyárlátogatás befejődött, jött a program fénypontja, a kóstolással egybekötött csokivásárlás a Csoki Csárdában. Minden terméket meg lehetett kóstolni, mielőtt beraktuk a kosárba. Szinte csoki-kótyagosan támolyogtunk a pénztárhoz, aztán sietve a buszhoz, hogy időre odaérjünk a következő célállomásra, Mönchhofba. A település szabadtéri múzeuma a Fertő-tó környékének egyik legérdekesebb látnivalója. Természetesen, mint minden skanzen, ez is a régióban élő és dolgozó emberek mindennapjait mutatja be, de elsősorban az elmúlt száz évre fókuszál és egy, a korra jellemző, iparosodottabb, fejlettebb falu képét eleveníti fel. Miután végig sétáltuk a skanzent, elcsodálkoztunk, hogy mennyi munka és odafigyelés kíséri ezt a színvonalas kiállítást, minden házikó, műhely kitakarítva, az udvar tele virágokkal, a fű lenyírva, rend és tisztaság mindenütt, mintha most is élnének még itt emberek. Nehezen köszöntünk el ettől az „ékszerdoboztól”. Egy vígaszunk volt csupán, hogy lejártuk a sok csoki nassot, és lelkifurdalás nélkül indulhattunk az ebédünk helyszínére, Darnózselibe. A szigetközi csárda igazi hiteles berendezéssel, kiváló étellel és kiszolgálással aranyozta be ezt a napot. Most igaz igazán a mondás, minden jó, ha a vége jó. Az izgalmas, nehézkes indulás ellenére egy csodálatos napot töltöttünk együtt, a csokihegyek „édes ölelésében” és a látnivalók élményével.
Komárom, 2024. 10. 03.
Dr. Major Mária
