A Fejér Vármegyei Adóügyi Klub 2026. március 20-án kirándulni indult Budapestre vonattal. Már régóta beszélgettük, hogy egyszer megnézzük a Sziklakórház és Atombunker Múzeumot.
A Széll Kálmán térről autóbusszal utaztunk a Szentháromság térig, ahol kigyönyörködtük magunkat a csodálatos panorámában, így pozitív energiával feltöltődve elsétáltunk a Sziklakórházba.
A föld alatti bejárás csak tárlatvezetéssel lehetséges, a fényképezés nem megengedett. Először egy eredeti technikával készült, az építménnyel kapcsolatos ismeretterjesztő filmvetítésen vettünk részt, mely már indulás előtt felkavarta, megrendítette a társaságunkat.
Az út folyamán az idegenvezetőnk mesélt a barlangrendszer kialakulásáról, a „légókórház” kiépítéséről, a működéséről, a berendezésekről, termek felszereléséről.
A létesítmény a Budai Vár alatt található kb. 10 kilométer hosszúságú barlang- és pincerendszer, melyből kb. 1 km-es szakasz látogatható. 1939-1944 között épült, eredetileg „szükségkórháznak”, mely a II. világháború és az 1956-os forradalom idején valójában ezt a célt szolgálta. Az idők folyamán többszőr bővítették, átalakították, a nemzetközi politikai helyzet alakulása miatt többféle funkciót töltött be. Eredetileg 60 fő befogadására építették, de a növekvő sebesültek miatt kibővítették.
Tárlatvezetőnk elmondta, hogy Budapest ostroma alatt 600-700 embert láttak el civilt, német katonát, zsidót, származás- és vallási hovatartozástól függetlenül. A nők számára külön kórterem volt fenntartva, még gyermekek is születtek itt 1956-ban. A Szent János Kórház dolgozói jártak át a betegekhez és amikor nővér hiány volt, még az Állami Védőnő Képző növendékei is bekapcsolódtak a munkavégzésbe.
Az államosításig a barlangrendszerben Vírus Oltóanyag Termelő-, és Kutatóintézetként működött, tífusz elleni oltóanyag gyártása történt.
Az 1950-es évek elején a létesítményt szigorúan titkos objektummá nyilvánították, melyet csak 2002-ben oldottak fel.1952-ben a bővítés folyamán új kórtermet alakítottak ki. 1956. október 25-én megnyílt újra kórházként és december 22-én bezárt.
A hidegháborús időszakban 1958-1962 között hatalmas átépítés és bővítés történt, hogy vegyi, atomtámadás esetén is használható legyen.
A Dunához egy közvetlen vízvezeték és szennyvízrendszert, harcigázszűrő-, és energiaellátórendszert, valamint légkondicionálót is kiépítettek. A haditechnika fejlődésével a 60-as évek vége felé már elavult.
Láthattuk, hogy a nukleáris fegyverek milyen hatást gyakoroltak Hirosimára és Nagasakira, az emberekre, tárgyakra.
Keresztülmentünk a Légoltalmi Riasztóközponton, ahonnan működtették a Várnegyed légoltalmi szirénáit.
1962-2007 A Polgári Védelem raktárnak használta a 80-as évek közepéig, PV gyakorlatokat próbáltak.
Megtudtuk, hogy az előtérben lévő szolgálati lakásban 2004-ig egy gondnok család lakott, a bácsi végezte a elektromos és gépészeti karbantartásokat, szellőztetést, a felesége pedig takarított, sterilizált, kéthetente az újraágyazott(huzatolt).
2004-2006 között színházi társulat használta alkalmanként előadásra és 2007-ben tették a létesítményt látogathatóvá. 2008-ban nyílt meg múzeumként a látogatók előtt.
A mélységben berendezett termek(vájatok?), kórtermek, az akkori orvostudománynak megfelelő eszközök, felszerelések, berendezések, melyek valósan tükrözik a háborús időket. Élethű viaszfigurákkal mutatják be a sebesülteket és az ellátó személyzetet.
A megrázó, negatív élmények után, a lehangoltságunk oldására, a 2026. évi Orchidea. és Broméliakiállításra látogattunk ki a Vajdahunyad várába. Idén a kiállítás meghívott országa Brazília, ahol több mint 2500 faj él ott és még sok faj az eddig felderítetlen, ismeretlen vadonban. Láttunk egylevelest, kétlevelest, kis- és nagyvirágút, nagy ajakkal rendelkezőt, olyan színkavalkádokat, hogy csak ámultunk-, és bámultunk.
A hazai kiállítók, gyűjtők látványos kompozícióikban is gyönyörködhettünk a hangulatos környezetben.
Láttunk orchida szirmaiből kirakott különleges képeket, élethű mű orchideákat is különböző színekben, melyeket megvételre kínáltak. Hatalmas választék volt cserepes élővirágból, virághagymából, zöld növényekből. Már itt is bevezették a „zsákbamacskás” vásárlást, mely nagyon népszerű volt a mi körünkben is. Temészetesen nem jöttünk haza üres kézzel, mindenki hozott magával emléket.
Megfáradtan tértünk haza, de nagyon tartalmas napot töltöttünk együtt különleges hangulatban.
(Kapusiné Berta Irén)
