Már nagyon vártuk a napot, amikor autóbuszra szállhatunk és elindulhattunk a „KIRÁNDULÁSRA”
Az autóbusz szinte tele volt vidám nevető tagokkal, akik elszánták magukat arra is, hogy a kastély mellett kipróbálják Sátoraljaújhely most átadott büszkeségét a függőhidat.
Jó tempóban korán érkeztünk, így megelőzhettük az előttünk bejelentkezett csoportot. Gyorsan megvettük a jegyeket a kiállításra és a panoráma vetítésre. Maga a kastély újonnan felújított, de kevés korabeli berendezést tartalmazott, de mindezeket ötletes utánzatokkal és képes bemutatókkal, képekkel, festményekkel pótolták. A tárlat bemutatja a kastély történetét, a 17.századi működését és a Rákóczi család korfáját. De bemutatót tartalmaz a betegségmegelőzésről és a hajdani patikaszerekről. Láttuk a fejedelem csecsemő, ifjú és felnőtt-korát. Szökését Bécsújhelyről és a szabadságharcról kaptunk tájékoztatást, majd a rodostói napjaiba is betekinthettünk. Végső soron láttuk, hogy miként ápolják a fejedelem emlékét filmen, festészetben, irodalomban, zenében, bélyegekben, de akár élelmiszerben is.
A vetítés során a körpanorámás moziban bemutatták az építkezés fázisait, majd a második filmben azt láttuk miként ápolják a Rákóczi emlékét másutt is. (pl. Sárospatak)
Hangulatos étteremben szürcsölhettük a finom söröket, de étkezésre is volt lehetőség. Aki éppen kívánta, megkóstolhatta a hagyományos knédlit is.
Utunk második részében célba vettük az új függőhidat Sátoraljaújhelyen. Ez annyira új volt, hogy még a gépkocsivezető is eltévedt. Ismeretlen hegyi utakon tolatva kellett visszajönni, mert megfordulni sehol nem volt lehetőség. Végül csak eljutottunk a függőhíd parkolójába. Ám amikor megláttuk, hogy milyen úton kell felmenni a hídhoz, többen lemondtak a közvetlen élményről. Az út ugyanis kb. 45 fokban meredek volt és talán 1 kilométer (én még ennél is hosszabbnak éreztem). Felfelé a tüdőnk bánta az utat, míg lefelé a lábunk. A híd maga fantasztikus. kissé kileng, vagy inkább remeg, de a közepén üvegen keresztül szemlélhettük a mélységet. A híd túloldalán ismét földrajzi tájékoztató várta a bátor gyalogosokat.
A kiadós séta befejezésével mindnyájan fáradtan ültünk az autóbuszba, majd némi pihenés után – immár hazafelé – Tokajban álltunk meg. Itt egy teraszon jókedvűen beszélgetve kortyoltuk a hegy levét, fagylaltoztunk, vagy csak üdítőket kóstoltunk. A társaság olyan jól érezte magát, hogy nehezünkre esett az elindulás. Amikor hazaértünk mindenki már újra azt kérdezte mikor szervezünk újra egy másik KIRÁNDULÁST.
Lejegyezte: Fazekas Jánosné dr. klubvezető
Szabolcs Vármegyei Adóklub Nyíregyháza
