Ismert, hogy az összevonáskor APEH „hozományként” a Nemzeti Adó- és Vámhivatal használatába került, ill. megmaradt a Római-parti Királyok útján lévő Oktatási- és Továbbképzési Központ. A Vám- és Pénzügyőrség hozománya pedig a nyugdíjba vonult pénzügyőrök által kezdeményezett, és a testület vezetése által (anyagilag is) támogatott, akkor már nagyon jól működő nyugdíjas szervezet volt. Összevonás után ennek mintájára az adóági klubok is elkezdtek megalakulni, kezdetben sok pénzügyőri segítséggel, s ma már Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége név alatt működik szervezetünk.
Ezt csak azért írtam bevezetésként, hogy az újonnan érkezettek is kapjanak némi képet arról a közösségről, amelyhez csatlakoztak. No, meg ismétlés a tudás anyja. Mi se felejtsük el, honnan jöttünk!
Tehát, folytattuk nyugdíjas közösségi életünket, alkalmazkodtunk az új lehetőségekhez, adottságokhoz. És most ismét rugalmasnak kell lennünk, hiszen a megszokott, kényelmes, Királyok útján lévő objektumot az állam eladta, mi pedig szedhetjük a sátorfánkat. Ugyanez a sors jutott a Pénzügyőr Sport Egyesület vízi szakosztályának is.
És a szálak összeérnek. A Vízi szakosztály vezetője, Princz György, akit a Szövetség szabadidő- és sportfelelősnek választott meg a közelmúltban. Egy huszonhat éve nem használt vízi sporttelepet „szerzett” a PSE-vel együttműködve, amely kiadható szobákkal, kellemes környezetben várja majd egyszer az érdeklődőket, így a nyugdíjasokat is. Ezt a bérelt ingatlant jelenlegi állapotában erős fantáziával lehet csak ilyennek elképzelni, de ahogy a rekkenő kánikulában is mozgósítható, nagyon aktív „inaktívakat” elnézem, akár még lehet is belőle valami. Főként, ha a nyaralásból visszatérő fiatal sportolók is bevetik majd magukat.
De, hogy kerülnek ide NAV-nyugdíjasok így a nyár kellős közepén…? Erre a kérdésre Veress László, a NAVNYOSZ közelmúltban megválasztott elnökhelyettese ad választ. Nyargalok a nyomában, a beszélgetésünk többnyire ilyen sportos körülmények között zajlik. Hiába, sok a tennivaló. Itt szorgoskodik mosolygós felesége Gyöngy is, és egyik nagyfia. Már kereste Laci az új helyszínt a nyárbúcsúztató megrendezéséhez, de nem talált igazán alkalmasat. Aztán hírét vette ennek a lehetőségnek. Terepszemle után elkezdte a szervezést. Felhívására a fővárosi nyugdíjasaink néhány klubjából jelentkeztek a legelszántabbak, akikből nem túl népes, de annál lelkesebb csoportok alakultak Külön rovatban szeretnénk olvasni e bátor ‘hősök” névsorát… Először is meg kellett tisztítani a terepet a gaztól, az útra hajló ágaktól, a szeméttől. Igen ám, de ha ennyi dolgos kezű nyugdíjas összejött, akkor már igénybe lehetne venni a segítségüket a házak takarításához, rendbe tételéhez is… Legalább is elkezdeni… Ami a vállalt háromszor három napba belefér.
Augusztus végéig még van egy kis idő. A megszokott programok most sem maradnak el, a titkárságon Gregor Ili már írja a felkéréseket, a meghívókat. A megszokott kényelemről (mint pl. lubickolás a medencében) jobb, ha lemondunk, és ezúttal nem lesz főzőverseny sem, bár, aki nagyon akar főzni a csapatának, és hoz felszerelést, annak tüzelőanyag a rendelkezésére áll.
Az utolsó napon „főpróba” zajlott, Gyöngy bográcsában babgulyás illatozott, mintegy előre vetítve a nyárbúcsúztató hangulatát. A szervezők egyelőre törik a fejüket, hogyan lehetne a nem bográcsozó nyugdíjasokat is meleg ételhez juttatni az új körülmények között. Reméljük, találnak megoldást!
Szóval, itt tartunk, köszönjük a szervezőknek, az önkénteseknek a sok munkát!
Találkozzunk a NYÁRBÚCSÚZTATÓ-n!
B. Gados Júlia
