…ez a mottó kísérte kis csapatunk bátor vállalkozását a nyári hőség csúcsán, a székesfehérvári Bory vár megtekintésére szervezett kiránduláson. Ezúton is köszönjük a kemény mag részvételét a programon, bár – szolgáljon mentségünkre -, nem málenkijj robotra, hanem kulturális programra invitáltuk hajlott korú társainkat ebben az embert próbáló időjárásban.
A Fővárosi és Dunakanyar pénzügyőr nyugdíjas klub közös szervezésében mintegy harmincan vágtunk neki a kirándulásnak, ami – reményeim szerint – feledhetetlen élményekkel járt.
De vissza a kályhához – már, ha ennek a szlogennek van létjogosultsága ebben a rekkenő nyári kánikulában -, szóval fő irány a Bory Jenő építész-szobrász által negyven éven át, saját ötletei, keze munkája, és művészeti alkotásainak megtekintése volt. A kétkezi, sokgyermekes munkáscsalád sarja, Bory Jenő a huszadik század tartalmas, minden akkori lépcsőfokot bejáró, önálló elképzelésekkel, művészeti látásmóddal és megvalósítással rendelkező művésze lett. A Mintarajz iskolában ismerkedett meg Komócsin Ilona festőművész “tanonccal” – nos, ennek a szerelemnek, házasságnak köszönhetjük a Bory-vár kétkezi felépülését, amit a magyar Taj Mahalként is emlegetnek. Aki Bory Jenő példaértékű pályafutásáról többet szeretne tudni, keresse fel, s tanulmányozza a modern kori internet forrásokat – csodálatos életpálya. Mi, kirándulók a szerelem oltárát, kastélyát tekintettük meg, ahol minden zegzug, lépcsőfok, járda, szökőkút házasságuk, szerelmük emlékét őrzi. Innen a cím: így szeretni és szeretve lenni…
Ez a teljesítmény: imádni egy nőt – és persze viszont szeretni a férfit -, továbbá az iker lányok, s György fiúk által hátra hagyni valamit az utókor részére is. Bory Jenő leszármazottai, unokái, dédunokái gondozzák, ápolják ma is szeretettel az egyedi örökség fantasztikus kincseit.
Kényelmünket a koronázó városban a városnéző kisvonat könnyítette meg, dottóval jöttünk-mentünk ugyanis a várhoz, és kiváló idegenvezető segített a szerelmi és művészeti titkok feltárásában.
Pontosan úgy, ahogy Kovács Jenő, megboldogult fehérvári órásmester szakmáját és örökségét méltón őrzi fia, Kovács András. (Milyen érdekes, ma két Jenő hagyatékát ismertük meg ámulattal.) Elképesztő toronyórák, óraszerkezetek, fa, és porcelán, utazó- és lakásdíszeket, női kacsókon és férfi mellényzsebekben ékeskedő zsebórákat csodálhattunk meg a magángyűjteményben. Mindezt megkoronázta a látogatás végén, udvar hűvösében meghallgatott órajáték amiről ugyancsak többet tudhatunk meg a Wikipédiáról. Ajánlom figyelmetekbe.
A két élményt a légkondicionált étterem hűvösében, kiváló ebéd elfogyasztásával szakítottuk meg. Az utóhangot illetően: estére mindenki kidőlt, de mára az esemény desztillálódott, és csak az élmény maradt.
Összefoglalva: kart karba öltve, örökkön örökké együtt, egymásért a fővárosi és Dunakanyar pénzügyőr klub tagjaiért és érdekében!
Untener Erika – Szabó Józsefné
(Fényképek kiegészítése: Bogschützné Gados Júlia)
navnyosz_logo1
gyertya_virag
emlekezzunk
nyitokep002
