A cím egy családi vállalkozást takar, ahol azzal foglalkoznak, hogy szeretteink kedvenc ruháiból ún. “retró” macikat varrnak, ezzel segítve egy kicsit a veszteség feldolgozását. Zsuzsi lányunk talált rá az interneten, és elkezdtünk gondolkodni.
Közelgett az első Húsvét Jóska nélkül… Nagyon szerette unokáit. Gondosan őrizte a kedves kicsi kori bemondásaikat, a kis kalandokat a kertben, vagy a karácsonyi örömöket, a nagy családi ebédeket. Az unokás kicsi fényképalbum mindig nála volt, és büszkén mutogatta a cseperedő gyerekeket a kollégáknak. És ez fordítva is igaz volt. Az unokák nem csupán a “köteles tisztelet” küszöbén maradtak. Szívesen hallgatták Papa történeteit, érdekelte őket, hogy komolyabb dolgokról mi a véleménye. Hálából tanítgatták Őt is, engem is az informatika trükkjeire, amit mi csak autodidakta módon, hatvan évesen kezdtünk el megtanulni. Az is tetszett nekik, hogy Nagyapjuk mindig elegánsan, még a szűk körű családi ünnepeken is öltönyben, nyakkendőben vett részt. Mindig figyeltek ránk, segítettek, ha kellett, ha tudtak eljöttek, ha nem, telefonáltak. Ez így igaz, nem nagyszülői elfogultság!
Papa távozás őket is nagyon megviselte.
Így elhatároztuk, hogy Jóska kedvenc ruháiból Húsvétra a három unoka kap egy-egy retró macit. Ezeket a ruhákat gyakran hordta, a látványuk és érintésük egy kicsit közelebb hozza a lélekben mindig velünk élőt.
Miért is ragaszkodunk bizonyos tárgyakhoz? Mert az a Valaki, aki számunkra fontos, valamikor megérintette. És ez letörölhetetlen. Én legalábbis így hiszem. Ma is őrzök egy kis textil neszesszert, amit úgy hatvan évvel ezelőtt Nagymamám varrt nekem. Akkoriban ilyesmit nemigen lehetett kapni. Sokszor kimostam már, de ha kézbe veszem, ma is megjelenik jóságos, kedves arca, ügyes keze, és számtalan emlék Róla.
Tegnap Zsuzsiméknál jött össze a család húsvéti ebédre. Kilencen voltunk, úgy, hogy a legnagyobb unoka Madridból Skyp-on volt velünk. És akkor levettük a terítőt a kanapéról…
Nagy volt a meglepetés! Mindhárom gyerek meghatódott, elérzékenyült. Aztán kiválasztotta mindegyik a magáét, a hét hónapos dédunoka, Grétike, azonnal birtokba is vette Édesanyja macijának gombból készült fényes fekete szemét és orrát. Egymás után ismerték fel a kedvenc ruhadarabokat, nyakkendőket…
özv. Valkó Józsefné
Köszönet Katikának, hogy megosztotta velünk ezt a bensőséges, megható családi élményt. (B.Gados Júlia szerk.)
